Evangélikus Népiskola, 1902

1902 / 2. szám - Pethes János: Az ifjuság elzüllésének okairól

gondolkozni is tudó olvasó. Egyet azonban elfeled a társadalom: igaz, hogy az iskola sokat tehet, de nem mindenható, különösan akkor nem, ha a tömegek példájában éppen az ellenkezőjét látja a tanuló annak, a mire az iskola oktatná. így vagyunk a mai viszonyok között is. A társadalom tagjainak igen nagy része szokásaiban, élvezeteiben, ruházatában stb. stb. majmolja azokat, a kik nála tehetősebbek. A jelszó: minél hamarabb, s minél könnyebben meggazdagodni! Ha már ez el nem érhető, legalább mutassuk azt, hogy — tehetjük azt, a mit mások! Egyesek kezében összehalmozódik a vagyon s a tömegben ijesztő módon terjed a — pauperismus. A ki azt a fáradságot venné, hogy mai társadalmi viszonyainkat a római köztársaság utolsó éveinek visszonyaival összehasonlítaná, bizony-bizony nem egy esetet találna, a hol hasonlóságot fedezhet fel. A plutokratia és a pauperismus kiizködése demoralisalólag hat a jövő nemzedék fejlődésére.

A baj nemcsak nálunk van meg. Megtaláljuk ezt a külföldön is és pedig talán annál nagyobb mértékben, minél fejlettebb valamely állam gyáripara. A bajt ott is felismerték. Ott is az ifjúságot akarják első sorban a megmételyezéstől megvédelmezni. Németországban pl. egyesületek keletkeztek az ifjúság megvédelmezésére. Nem lehet most az az én czélom, hogy ezeknek az egyesületeknek a szervezetét, czélját, eljárási módját ismertessem. Csupán azt említem meg, hogy a baj okait ők is kutatják s a társadalom és az iskola előtt feltárják. Mivel én úgy látom, hogy azok az okok, a miket ők felemlítenek, jó formán nálunk is megvannak, azt hiszem nem egészen haszonnélküli, ha mi is futó tekintetet vetünk a baj forrásaira. Őket követvén esetleg belátjuk azt is, hogy sokkal több az ok, mint előre gondoltuk.

A gyermek psycho logusok jénai III. (1901. évi) gyűlésén a berlini »Verein für Jugendschutz« elnöke Bibémé Böhm asszony olvasott fel erről e tárgyról érdekes és megszivlelésre méltó dolgokat. Felolvasásából kitűnik: mennyit vét maga a szülői ház a gyermekek testi és lelki egészsége ellen.

Kezdte a nagy városok túlzsúfolt lakásain. Itt nem az a legnagyobb baj, hogy nincs elegendő levegő és világosság, aztán meg a tisztaságra sem fordítanak valami gondot. Nagyobb ennél az, hogy a szegény ember egyetlen szobácskából álló lakásába »albérlő«-két, »ágyra járó«- kát fogad. Aztán épen a szegény emberek lakása közelében igen gyakori a rendőri felügyelet alatt álló prostituált nők lakása. Eltekintve mindentől, csupán ezeknek a dologtalan életét véve figyelembe, elgondolhatjuk,

34 ,