Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 1. szám - Nyilttér
— ■ 27 tanító-képviselőnek azon határozatok alapját, megirt szerény beszámolója. — Az örök, ez múlandó. De meg mi haszna czáfol engem, ha az egyh. kér. gyűlés jegyzőkönyve meg örök időben fogja hirdetni a „Vendvidéki evang. tan. egylet« kérelmét. — Ott tiltakoztak volna, én magamtól is megcsináltam volna a helyreigazítást, természetesen majd akkor, a midőn a javítás már megtörtént, de addig bizony marad minden úgy, amint van. Ez az eset csak újabb bizonysága annak, hogy méltatlanúl támadott engem tisztelendő Magyari Miklós lelkész úr. mert amint itt, úgy ott is teljesen ártatlan voltam. A tanulság pedig ezen dologból az: A levelet mindig annak kell czimezni, a kinek a belső tartalom szól, ha pedig ezt akár nem merjük, akár nem akarjuk, úgy hallgassunk, és feltétlenül hagyjunk békét oly egyéneknek, a kiknek az állítólagos hiba elkövetésében semmi részÖk nincs, de nem is lehet. Boldog új évet kívánva, vagyok kedves alelnök kartárs úrnak Súrd. hive: A. H. Mai világban az első gondolat, mikor valaki egy kis felesleges pénzhez jut, kielégíteni azt a régóta, eleitől fogva táplált vágyat, miszerint emeljük egy kissé felebb háztartásunkat, szerezzünk több kényelmet, díszítsük fel lakásunkat, ruházkodásban, élelmezésben mutassuk meg a világnak a pénzünket. Mikor aztán az a felesleg el- fogyott, akkor újra előállanak azok a vágyak, melyeket a kényszerűség annak idején elfojtott, de a józan ész ki nem ölt, s mikor azt gondoljuk, hogy no mot sikerült azokat kielégíteni, azt veszszük észre, hogy bizony csak ott vagyunk velük, a hol az előtt voltunk, mikor még nem volt feleslegünk. Ne lépjen ön erre a végére mehetetlen útra. Czélszerübb s üdvösebb lesz a József példáját' követni s a hét kövér eszendőben először is arról gondoskodni, hogy majdan a hét sovány esztendő alatt legyen mihez nyúlni. Ha ennek a kötelességnek megmegfelelt, nem mondom, hogy nem lehetne a jelen életnek is hozni áldozatot, de ne ez, hanem a jövő, az ismeretlen jövő legyen az első gond. Mert bizony mondom nem minden esztendőnek lesz ily bő aratása. M. L. K-tt. Hallottam már én is, pedig intelligens embertől, ki sokat tart saját jellemerejéről, hogy szivesen adna ezer forintot annak, ki őt a dohányzásról leszoktatná. Pedig nem kell ahoz semmi pénzbeli áldozat, csak egy kis szilárd akarat. Hát ki az úr a háznál, a pipa vagy pedig ön ? Azt igen természetésnek találom, hogy ha nem dohányzik, akkor kedvetlen, bús komoly és semmi munkához sincs kedve, ingerült, nem tud nyugodtan szólni és'cselekedni. Ez mind annak a Sass István Iván bácsi üzenetei.
