Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 8-9. szám - Vegyesek
28? hogy neveljük őket a te gyermekeiddé. Óh nehéz feladat — Uram,— a mit szolgáidra bíztál. — És mi tudjuk, gyöngék vagyunk, erőtlenek. — De te hatalmas vagy. — És te velünk voltál. — Csüggedtünk és erősítettél: megroskadtunk, és fölemeltél. Űtunkra reáborult a csalódás sötét éjszakája, de te feltámasztottad a reménység örök csillagát. -— Lelkünket megérintette a kétségbeesés hideg fagya, de te meggyujtottad az élő hit melengető lángját. Te vezettél vándorutunkon. 1 e adtál erőt munkálkodásunkhoz. — Te adtál lelkűnknek frisseséget, testünknek ép séget. Te neked köszönhetjük, hogy kik 10 esztendővel ennek előtte elhagytuk e szentelt falakat, a szeretet és kegyelet szavára hallgatva újra összejöhettünk. Tiz évi vándorlás van mögöttünk Uram. — Te vezettél : — kisded halomra vezettél. — Óh engedd meg atyai kegyelmedből, hogy megálljunk e helyen, födetlen fővel emlék oszlopot emeljünk, és ihletett ajakkal zengjük : „mind eddig segítségül volt nékünk az Ür!“ Áidott légy mindenható jó Isten azért a sok jótéteményért, a mivel elhalmoztál bennünket. — Téged áldjon lelkünk gondolata, ajkunk hálaadó szava! — Áldott légy, áldott légy szerető menyei Atyánk ! E komoly órában, melynek pillanatait szivünk érzelme megszenteli, alázatos szivvel kérünk tégedet : add áldásodat erre az intézetre, mely bennünket életutunkon előkészített, áldd meg szeretett tanárainkat, kik saját lelkűkkel fegyvereztek fel a küzdelemre. Jutalmazd meg őket mindazon sok jókért, minek megköszönésére is gyönge a mi ajkunk. — Nékünk pedig mindeneknek Ura, add a te szent lelkedet. — Ébreszd fel bennünk kötelességünk tudatát. Csöpögtesd szivünkbe a háládatosság szent érzelmét; Erősítsd bennünk intézetünkhöz,tanárainkhoz való ragaszkodást, hogy szavainkkal, sáfárkodásunkkal háladatos gyermekeknek mutathassuk magunkat. — Add áldásodat mi reánk, kik 10 évvel ezelőtt a te áldásoddal életutunkra mentünk, s kik 10 évvel később a te áldásodért fohászkodva im összejöttünk. Erősítsd mi bennünk is a szeretetet, hozd közelebb egymáshoz az emlékezés e napja által is a mi sziveinket! — Adj erőt kötelességeink hü betöltésére, hogy mint a te virágos kertednek meghívott szolgái, hallhassuk majdan boldogító szavadat : jól van jó is hiv szolgám, kevésre voltál hiv, sokra bizlak ezután. Menj be a te urad örömébe! — Áldd meg a mi ünneplésünket, és tedd azt a hála és szeretet igaz ünnepévé, hogy lelkünk a múltban megpihenjen, s erőt nyerjen a jövendő munkálkodására! Mindenható Isten, szerető menyei Atyánk ! Te hozzád fordulunk imádságunkkal! Óh hallgasd meg szavunkat és ne rejtsd el arczádat a mi könyörgésünk elől. — Légy szeretettel mi hozzánk. Küldd el a te szent lelkedet, szent lelkedben áldásodat, szent Fiad a mi Urunk Jézus Krisztusért Ámen. A buzgólkodás végeztével elment a kis társaság a fényképészhez, azután pedig a fehér asztalhoz települtek s a múlt emlékeinek felidézése közben vígan lakozának, mig aztán lassanként szétoszlottak, azon
