Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 8-9. szám - Vegyesek
285 gendő, hogy még a II. osztály is beéri vele. Tartalmánál fogva a könyv mindennemű és jellegű iskolában használható. — ítéletünknek végeredménye : e könyv r z eddig megjelent ABC-könyveket minden tekintetben felülmúlja, a miért is melegen ajánljuk. — Aziglói ev népiskola tantestülete. Tegyesek Előfizetőinkhez. A félév lejáriával kérjük az előfizetések szives megújítását. Hátralékos előfizetőinket pedig kérjük, a mellékelt utalványlap szerint, tartozásaik mielőbbi törlesztésére. A kiadó. Ihász Lajos egyházkor, felügyelő a tanítóképzésről. A dunántúli ev. egyházkerület világi felügyelője, ihászi Ihász Lajos főrendiházi tag, a „Magyar Szó“ f. é. julius 31 iki számában vezérczikket irt a kivándorlásról, illetőleg annak megakadályozásáról. A jeles czikk, melynek minden sora szinte duzzad a hazafias érzelemtől s protestáns egyházunkhoz való erős ragaszkodástól, főképen lelkészeink és tanítóinkhoz fordul, mint a kik legtöbbet tehetnek az iránt, hogy a kivándorlónak továbbra is ragaszkodjanak vallásuk és hazájukhoz. De különösen érdekelnek minket a jeles czikknek azon sorai, melyekben tanítóképzésünkre vonatkozólag találunk nagyon figyelemre méltó gondolatokat. E sorokat helyén valónak találjuk szóról-szóra ide iktatni: „Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal még egy fontos ügyre feine hívjam a figyelmet: a tanítóképzésre. Mert a tanítók vajmi sokat tehetnek a kivándorlás megakadályozására s a tanítók hazafiaságától és hithüségétől, szóval, egész minőségétől sokban függ a nemzet jövője. — Véleményem az, hogy itt nagyobb súlyt kell fektetni a gyakorlati irányra. S azt hiszem, hogy ezen kívánalomnak a köztörvény által előirt tanrendszer keretén belől is eleget lehet tenni. Ugyanis nézetem az, hogy egy néptanítónak nincsen szüksége például a magasabb számtanra. Hisz ezt tanítványainak sohasem adja elő. Növendékeinek inkább kell a mindennapi életben előforduló számtan. Továbbá a gazdaságtanban sem anynyira a tudományos elméletre, mint inkább a gyakorlatban is alkalmazható eljárásokra van szükség. Ezenkívül óhajom az, hogy a tanítóképzőben a magyar történet, irodalom és a protestáns egyháztörténet még kiterjedtebb mérvben taníttassanak. Mert kiváló érdekünk az, hogy tanítóink az életben, bármelyik vidékére kerüljenek az országnak, mindenütt erős magyar és protestáns érzéssel működjenek. Ők legyenek a magyarság terjesztésének első zászlóvivői. Sikerrel való működésüknek legjobb segédeszköze: hazánk történetének széleskörű, minél alaposabb ismerete. — A népiskolák érdekének sokkal inkább megfelel a nagyobb gyakorlati sulylyal képzett, mint a magasabb elméleti kiképzésben részesült néptanító. Az életre kell az embereket nevelni, különösen azon pályára, annak kell igényeit kielégíteni, a melyen működni fognak.*
