Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 5. szám - Mohácsy Lajos: A dunántúli ág. h. ev. tanítóegyesületek szabályzatjavaslatáról
138 egyházkerületi egyleteknél meg nem állhatunk. A munka így nem tökéletes. Befejezést csak az egyetemes, országos ev. tanítóegylet megalkotásával fog érni. Ez természetes ; ha valaminek az alapját már kiépítjük, arra még rá kell helyezni a tetőzetet is. — Dunántúli ev. egyházkerületünk ezen szabályzatának kibocsátásával már az alapra kezd építeni ; megalkotja az egyházker. egyletet. Még egy fokkal feljebb? — és megvalósúl a hazai ág. hitv. evang. tanítóságnak óhaja, vágya : az egyetemes, országos tanító egy let is megalakul. Eegyházkerületünk ime ezt czélozza. De igen helyesen mondotta x—y úr, nem elég az, ha a felsőség akarja csupán ; akarniok kell ezt az egyes egyleteknek, tagoknak, tanítóinknak is. — Róluk nem lehet, nélkülük határozni. Ezért az első kellék az, hogy ők maguk karolják fel saját ügyüket, A millénium évében tervezett, vagy hát mondjuk: megalkotott országos tanító-egyesületnek nyakát is az szegte, mert a tanítóság részéről „a megkivántató lelkesedésnek úgy szólván semmi nyoma“, sem volt tapasztalható. Legalább a „központi bizottság* ezen magasabb forum — ezt hozta fel okul. Igaz, hogy ezzel szemben viszont e lapokban, az országos és a kerületi tanító-egyesületeknek egyik ügybuzgó előharczosa, apostola, egyházkerületünk tanítókarának egyik kiváló tagja, x—y úr — ugyancsak érthetően, a viszonyoknak alapos ismeretéről tanúskodó következtetéssel bebizonyítja, hogy azok nem annyira itt lent a tanítóságban, mint inkább ott fent : a központi bizottságban keresendő, a mely egy jókora adag „nem törődöm“-séggel kezelte az ügyet. — Én nem tudom, melyik az igaz. Talán mind a kettő. Egy delog azonban világos előttem. S ez az, hogy ezentúl, legalább a dunántúli evang. tanítókar nem állhat elő ilyen, „mentséggel". Nem vádolhatja nevezetesen a „felsőséget“ holmi nem törődömséggel, mert ime most éppen ez adja meg az impulsust a munkához, — maga az egyházkerület kezdeményez. Rajta tehát munkatársak, tanítóink ! íme itt az alkalom, hogy a rég óhajtott eszme megvalósuljon : az országos tanítóegylet megalakuljon és áldásosán munkálkodjék. — Rajta, mert kettős jutalom kecsegtet : az egyik, hogy testet ölt az eszme, s a másik, hogy ebben a főérdem a dunántúli ág. hitv. ev. tanítókaré lesz, a mely alkotta az egyházmegyei tanítóegyletek mellett az egyházker. tanítóegyesületet azért, hogy megalkothassa majdan az egyetemes, országos ág. hitv. evang. tanítóegyesületet. Mert voltaképen ezt újra kell alkotni, szervezni s bele új pezsgő életerőt önten\ Föl tehát e nemes és szép munkára, — dunántúli ágost. hitv. evang. tanítóság ! Pápa. Mohácsy Lajos.
