Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 5. szám - Mohácsy Lajos: A dunántúli ág. h. ev. tanítóegyesületek szabályzatjavaslatáról
136 az elnöki széktől a tanítókat; mert „az egyesület elnökének választása szabadon történik“, választhatnak tanítót, de választhatnak lelkészt is, vágy mást is, a ki talán nem is tagja az egyletnek. — S ez igen helyesen van így. Persze egyesek ez ellen szólanak. Azt mondják, hogy az szokatlan, hallatlan, hogy éppen az elnöki tisztet olyannal töltsék be. a ki nem is tagja az egyletnek. — Igaz. De hát ne válaszszanak ilyet, — nem kénytelenek vele ; a szabályzatjavaslat eléggé hangsúlyozza : „az elnök választása szabadott történik“. Azzal éppenséggel nem követnek el főben járó hibát, ha a kivül álló lelkészeket mellőzik. Szabadon tehetnek. De ha aztán mégis, e szabadságuk daczára is ragaszkodnak a lelkész elnökhöz, — ez aztán méltó Önérzettel töltheti el az illető lelkésznek keblét. Mint pl. most legutóbb a győri tanító-egylet is tette. Ennek az elnöke büszke lehet; mert őt igazi megtisztelés érte. Egyesek azt is emlegetik az elnök választás kérdésével kapcsolatban. hogy elnököt csak az egylet tagjai közül szabadjon választani; hogy tehát lelkész lehessen az elnök, — lépjenek be az egyletbe a lelkészek is“. No már kérem ezt — ne is feszegessék. Nagyon helyesen mondja x—y úr „ez sok czifra dolgot idézne elő“. Mert megkövetem alásan, mondjuk, hogy én is, meg B. C. D. lelkésztársam is pusztán a pedagógia iránt érezett vonzalmunktól vezettetve tényleg belépnétek az egyletbe; nem ébredne-e föl bárkiben is az a gyanú, hogy mi csak azért léptünk be, hogy aztán elnökévé válaszszon az egylet. Ha a tanító urak nem is gyanúsítanának ezzel, de hogy lelkésztársaink részéről nem egy csipős, sőt maró megjegyzést kellene eltűrnünk, — az bizonyos. Mert ugyan, kicsoda moshatna tisztára attól a gyanútól, hogy a hiúság, nagyravágyás képezi rúgóját elhatározásunknak. — Ily esetben az egyletbe való belépés igen könnyen az elnöki székre való aspirá- cztónak megnyilatkozásaként tűnhetnék fel. Maradjon e pont úgy, a mint azt a bizottság igen helyesen formába öntötte. Módosítandónak vélem tzonban magam is a javaslat 22. § át s itt is csatlakozom x—y úr nézetéhez. Ne legyen az „2.“ szám clausus numerus, hanem attól függjön a kiküldendő képviselők száma : hány tagból áll az illető egylet. A tagok számától van függővé téve mindenütt. Mondjuk pl. hogy minden 15—30 taggal biró egylet küldhet két képviselőt, 30 tagon felül három képviselőt. A mi azt a terhet illeti, mit a javaslat 24. §-a az egyházmegyei kiküldöttek úti költségeinek és napi dijának megtérítésére vonatkozó határozatával az egyes egyletekre ró, az nem elviselhetetlen, mert hisz csak minden 3-ik évben tartatik egyházker. tanítóegyleti gyűlés, így tehát ez is megmaradhat változatlanéi. Természetesen igen jó lenne — ha lehetne — ezt a terhet is levenni az egyletekről s az egyházmegyei pénztárra ruházni, de ez bajosan sikerülne. Ha a tanítóegyletek erre apellálnak, szinte ellehetünk rá készülve, hogy nyom-
