Evangélikus Népiskola, 1902

1902 / 5. szám - Mohácsy Lajos: A dunántúli ág. h. ev. tanítóegyesületek szabályzatjavaslatáról

133

szabad teret nyit a bizottság, melyben e javaslat készült. így a bizottság egyházi elnöke felhívást is intéz lapunk egyik legutóbbi számában a dunántúli ev. egyházker. kebelében működő összes tanító egyletekhez s .beható tanácskozás tárgyává“ kéri tétetni e szabályzat javaslatot. Maga az ügy olyannyira fontos s egyházunk tanító karát oly közelről érdekli, hogy talán e felhívás nélkül is a tanácskozás tárgyává tették volna tanítóink e javaslatot s véleményt nyilvánítottak volna e kérdésben. Ezt bizonyítja x—y úrnak alapos czikke is, mely a fenti felhívással egyidejűleg látott napvilágot az „Evang. Népiskola“ hasábjain. — De a felhívás igen helyén való volt; így most legalább mindenki elgondolkozik e javaslat felett s mire a gyülésezésre kerül a sor, arra már megalkothatja mindenki a maga véleményét s majd hozzá szólhat a kérdéshez.

Én is elgondolkoztam e javaslat felett, átolvastam azt újra- meg újra, pontonként ; aztán elolvastam Sass István és x—y uraknak ide vonatkozó czikkeii, — de mennél tovább foglalkozom vele, annál inkább megszilárdul bennem ama nézet, hogy e javaslat valóban méltán képezheti majdan alapját a tanítóegyesületek alapszabályainak. —

De éppen mivel mint már említettem, én is elgondolkoztam e kérdés felett, — vajmi természetes, hogy közben magamnak is megalakult e javaslat egyes részeire vonatkozó véleményem. S mivel nekem mint lelkésznek nincs alkalmam arra, hogy e véleményemet a tanító egyesületekben terjeszthetném elő, — ezért én ez úton mondom el megjegyzéseimet, — nézetemet. — S talán nem végzek felesleges munkát, mert úgy tudom, hogy e kérdésben eddig még a lelkészikar részéről nem történt vélemény nyilvánítás. — Pedig itt e javaslatban s a vele kapcsolatos kérdésekben mi lelkészek is érdekelve vagyunk, az ügy minket is közelről érint, mert benne mi rólunk is szó esik.

Bizonyítja ezt azon körülmény is, hogy úgy Sass István, mint x—y úr főleg azon részével foglalkoznak e javaslatnak, a mely a lelkészekre voatkozik. Bátran mondhatni, hogy ez képezi a legérzéke. nyebb részét az egész munkálatnak. Ez pedig:.az elnök választás kérdése. — Ennek rendezése, módosítása a tulajdonképeni czélja azon immár nagyon kiterjedt mozgalomnak, amely egyházkerületünk tanító egyesületeiben megindúlt. S a mig ez nem lesz módosítva, addig a hullámok nem csillapulnak. S ez vajmi természetes. Az eddigi helyzet határozottan tarthatatlan. Érzi ezt mindenki. Csak azon csodálkozom, hogy a tanító-egyletek lelkész elnökei nem vonták le eddig valamennyien a konzekvencziát, mint pl. a győri tanítóegylet elnöke.

Mert miről is van tulajdoképen szó ? Mily értelembben óhajtják tanítóink módosítani eddigi alapszabályaikat, nevezetesen ezeknek az elnök választásra vonatkozó részét ? Azt akarják, azt kérik, {hogy ezentúl a tanító egyletekben az elnöki tisztet tanítóra ruházhassak. — Ez az ő óhajuk.

Nem kell ennek jogosultságát semmiféle analog esetek, példák