Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 3. szám - Tárcza

87

Szűk szobácska ... a falon egy Kossuthkép zöld babérlomb alatt ... és a törzsvendégek asztala körül, melyen a gazda rendesen hetüknek terített, huszonheten ültek . . . némán a meghatottságtól, az örömtől, hogy végre ők is leróhatják hálájukat hazánk nagy fia iránt.

Jó bor és czigányzene mellett, mintha csak szárnya kelt volna az időnek, míg egyszerre csak arra eszméltek a jelenlévők, hogy a hetek asztala körűi mintegy ötvenen telepedtek már le és rang-, kor-, hivatásra való tekintet nélkül egy szívvel-lélekkel énekeltek;

. . . Ha még egyszer azt izeni,

Mindnyájunknak el kell menni.

*

Fentieket egy kedves barátunk felköszöntöje után Írtam le annak idején. A „Soproni Féifidalkör“ kezdeményezésére az évben ismét, tehát újabbi tizenöt év lepergése után róttuk le kegyeletünket márczius 15-dike iránt. Még pedig a Pannónia üvegtermében, vagy'száz főnyi válogatott közönség jelenlétében.

Ez alkalommal elmondott felköszöntők sorában első helyen a mi kedves barátunké ragadta meg figyelmemet és abban foglaltakkal pár- húzamba állítom azt a kegyeletes ünnepet, melyet Sopron hazafias lakosai 1895-ben rendeztek a nagy nap emlékére.

Márczius 15 ike az ifjúságé volt! És hogy mi is kivehettük részünket a hazafias felbuzdulásban, első sorban akkori derék színigazgatónk érdeme volt. Csakis Komjéthyék lelkiismeretes önzetlensége és minden hazafias ügyet felkaroló buzgósága nyújtott alkalmat a soproniaknak magyar voltuk fényes beígazolására.

Soha olyan tüntetést még — persze nálunk — a „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos* elhangzása után ! De mi volt ez még ahhoz a tombo- láshoz képest, mit a honvédekké felcsapott budapesti ifjúság (Vachott Imre „Budavár bevételét* adták igazán pazar kiállításban) kardala felidézett ;

Kossnth Lajos azt üzente . . .

Akadtak ugyan olyanok is, a kik e zajos lelkesedést egyedül a középiskolák ifjúságának rótták fel hibául, (! !) de bizony még ezt az örömüket sem hagyhattam meg e gyászmagyarkáknak, mert bizony mi felnőttek a tapson és éljenzésen felül hálakönyeinkkel is adóztunk Kossuth Lajos emlékének 1

És ha a 25. §. mumusát, azt a végzetes második évet nem fiaink legdrágább idejéből szaítanák épen ki és nem vágna már az első év is olyan nagy eret a serényebb sorsú szülők erszényén, csepp okunk sem volna az aggodalomra ! Míg ilyen ifjakat nevel középiskoláink tanári kara, hozzák bár tuczatszámra a 25. §-okat, fiaink szive az osztrák egyenruha alatt is csak édes magyar hazánkért fog dobogni.

Ma kóczi Imréné.