Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 2. szám - Tárcza

51

Az utolsó nagy századnak ím’ e végső alkonyán óh fogadd el hű fiadnak Esdő szavát jó Atyám !

Védd meg Isten, a magyart,

Vész reá ha hozna bajt;

Oltalmazd meg egyházunkat,

Benne hívó családunkat.

S ha sírba száll a nagy század Most e végső alkonyán,

Derüljön fel hű egyházad Szebb jövendő hajnalán.

Az új évnek reggelén,

Új századnak kezdetén

Áraszd ki ránk szent kegyelmed;

Adj hitünknek győzedelmet!

Csengey Gusztáv.

Alkalmi beszéd.

A magyar keresztéyn egyház 900 éves fennállásának emlékünnepén, a XIX. század utolsó évfordulóján. *)

»Gondolkodni kezdek a régi napokról és az elmúlt időknek esztendeiről és gondolkodóm minden te cselekedetedről, és szólok vala a te dolgaidról, mondván : Óh Isten, a te útud szent séges.« (Zsolt. 77. fi. 13. 14.)

„Sötét éjben, rideg lakában,

Virrasztva meddő bánatában Á dalnok egyedül;

Mint egy koporsó: néma lantja,

Nehéz gondban fejét lehajtja,

Bús hangszerére dűl“ —

. . . és gondolkodni kezd a régi napokról és az elmúlt időknek esztendeiről; gondolatai hegyomlásokhoz hasonlítanak, megsemmisítéssel fenyegetve a merengő dalnokot, ki némán tekint a csöndes éjbe, hol :

*) Az eperjesi ág. kitv. ev. I. egyház gyülekezetének ó-év esti hálaadé isteni tisztelete alkalmából tartotta szerzó.