Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 2. szám - Pröhle Henrik: A tizparancsolat magyarázata. Negyedik parancsolat
44 anélkül, hogy szüleivel ne tanácskozott volna. A szülő nagykorú gyermekével úgy sem akar úgy parancsolni, mintha még kiskorú volna; de azt elvárhatja, hogy tanácsát ne mellőzzük, mert az a tanács bizonyára szeretetböl származik s tapasztalaton alapszik. Koloss. 3, 20. Ti magzatok engedelmesek legyetek szüléiteknek mindenekben; mert ez az Urnák kedves. A szülők iránti tiszteletnek természetes nyilatkozata a nagyrabecsülés, t, i. az a soha el nem évülő érzés, mely azt mondja : ezek az embe- ~~rel!Tnekem szüleim, Isten helyettesei, legnagyobb jótevőim Isten után; testi lelki életemnek, boldogságomnak alapját ők rakták le. Ez az érzelem nem engedi meg : hogy a gyermek tiszteletlenül nyilatkozzék szüleiről bárki előtt, hanem inkább arra indítja, szüleit mindenkivel szemben védje és mentse. A nagyrabecsülés érzelme megmarad akkor is, ha a gyermek nagyobb méltóságra jut, díszesebb hivatalban működik. Mert hiszen a gyermek jövendő boldogságának alapját a szülők rakták le. — Szép példát mutatott erre Horváth Boldizsár, Magyarország egykori igazságügyminisztere. Atyja szegény czipész volt Szombathelyen. De Horváth Boldizsár ezt sohasem restelte. Midőn a miniszteri díszes állásba került, a legnagyobb tisztelet hangján mond köszönetét szüleinek, akik ápolták, jóra oktatták. Ez a levél méltán foglal helyet az olvasókönyvekben.*) Milyen rút ezzel szemben, midőn a gyermek szégyenli egyszerű szüleit. Erre is van elég szomorú példa. Egy katonatiszt keresztlevelét kérte levélben szülőhelye lelkészétől; de azt kívánta, hogy a keresztlevélbe ne Írja be a lelkész atyjának foglalkozását, aki egyszerű mesterember volt. A lelkész természetesen e kívánságra nem hallgathatott, hanem kiállította a keresztlevelet szabályszerűen és elküldte a katonatisztnek. Néhány nap múlva azt a választ kapta : „A keresztlevelet nem használhatom, azért eltéptem !“ Ennek az embernek szivében nem volt nagyrabecsülés szülei iránt. — A nagyrabecsülés még az elhalt scülők iránt is megmarad s megőrzi emléküket, becsületet szerez nevüknek egész életével. Mint minden jóban, úgy a szülők iránt való tiszteletben is a legszebb példát az Ur Jézus Krisztus mutatta nekünk, őróla olvassuk, hogy engedelmes volt szüleinek (Luk. 2, 41—52). Ő híven gondoskodott anyjáról s még a keresztfának kínjai között is, maga előtt látván anyját és szeretett tanítványát Jánost, így szól anyjához: Im'nol a te fiad! és Jánoshoz: Imhol a te anyád! (Ján. 19. 26. 27.) Az ő példája lebegjen szemünk előtt mindenkor! Óh vezess úgy engemet, Hogy szivöket vidámítsam: Hogy őket meg ne búsítsam, Jézus! ezt tőled kérem, S tedd olylyá erkölcsömet, Te légy nekem vezérem. (Dunántúli én. k. 402. sz. 3. vers.) *) Petőfinek „István öcsémhez’1 cziinű költeményében szintén igen szépen nyilatkozik meg a szülök nagyrabecsülése. __
