Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 2. szám - Sass János: Az új század feladata s a protestáns népnevelő

34

A nemzet megértette s szivébe fogadta a jövőbe tekintő bölcs intő szavait. Megindult a mozgalom az anyagi közérdekek védelmére és támogatására. Gondot fordítottunk a földmivelésre, az iparra, a kereskedésre; gyárakat, nagyszabású vállalatokat létesítettünk, vasutakat építettünk, hajókkal népesítettük be folyóinkat, hogy hazánk holt kincseit nemzetünk életének élő, mozgó, forgatható életnedvévé változtassuk, sőt még a külföld mozgó kincseit is országunkba csalogassuk. Ez iránynak, e törekvésnek szolgált minden erő, még a művészet és tudománynak is csak annyiban volt becse, a mily mértékben a vagyonosodást előmozdítani képesnek mutatkozott.

Az eredmény nagyszerű volt s . minden várakozást, reményt felül mult. Mint mikor egy hegyi tó zsilipjei átszakadnak, s a rohanó ár félelmetes gyorsasággal tölti el a mélyedéseket, oly rövid idő alatt oly nagy mértekben gyűlt össze nagy vagyon egyesek kezeiben.

Aranynak, drágakőnek magában véve azonban csekély az értéke, legfelebb .a hiúság talál benne örömöt. Akkor válik az csak igazán becsessé, ha vásárra viszszük s élétörömöket, kényelmet, élvezeteket vásárlunk rajta. És megindult tehát óriási terjedelemben az élet édességei utáni szenvedélyes vadászat. Pénz, pénz és örökké csak pénz lett a jelszó, de nem abból a czélból, hogy életünknek s övéink életének fenntartását a természet s társadalom viszontagságai ellenében biztosítsuk, hanem, hogy magunknak s övéinknek, de főkép önmagunknak minél több élvezetet szerezhessünk.

Oltárra emeltük s imádásunk tárgyává tettük az élet édességeit s e bálvány szolgálatába adtuk minden testi s lelki erőinket. Rabszolgáivá szegődtünk e kegyetlen bálványnak, mely kíméletlenebb korbácscsal hajtott bennünket munkára, pihenést nem ismerő, inaink szakadtáig tartó fáradalomra, mint az egyptomi faraók az ö rabszolgáikat, kikkel egekig érő pyramisokat építtettek. E testet lelket emésztő hajszában azután piaczra vetettünk mindent, a mit ember a magáénak mondhat, vásárolható lett minden, a minek ember szemei előtt értéke vagyon, s az élvezetek megszerzésének eszközéért, a pénzért felhasználtunk válogatás nélkül minden lehető alkalmat. A közérdek kénytelen volt meghátrálni az egyén érdeke előtt, a hivatalt fejős tehénnek tekintettük, a bizalmi állás Mózes sziklájává változott, melyből az, kit a közbizalom reá felállított, egy vessző suhintással bőséges forrást fakasztott, de nem a nagy közönség, hanem első sorban önmaga s azután a hozzá közel állók számára. Becsület, adott szó, meggyőződés, erény és jellem vásárolható áruczikkekkó