Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 12. szám - Egyesületi élet
A mecsekvidéki ág. hitv evang. tanítói kör november 22-én tartotta rendes őszi értekezletét Tolna-Vár alján összekötve Schall Mihály váraljai tanító 53 éves tanítói jubileum-ünnepével. Igazán szép, megható és lélekemelő ünnepély volt ez! Az ünnepély a templomban folyt le, melyet az utolsó ülésig elfoglalt nemcsak a helybeli lakosság, a tanító-egylet tagjai, hanem úgy a helybeli, mint a vidéki intelligenczia igen számos tagja. Gyalog István, bonyhádi gymn. igazgató, mint az egylet világi elnöke, magvas, tartalomdús beszéddel nyitotta meg az ülést, melyben rámutatott szokott ékes szólásával Schall tanítónak nemcsak hosszú, hanem áldásteljes működésére. Indítványa folytán küldöttségileg hivatott meg a nemes munkában megőszült veterán kartárs. Alig tűnt fel a küldöttséget vezető Péter Sándor alelnök oldala mellett a templom ajtajában az öreg urnák tiszteietet parancsoló galamb ősz feje : szűnni nem akaró lelkes „éijen“-ekbe tört ki a nagy számú diszes közönség. A templom oltára előtt állt meg a 70 éves kedves arczu, megnyerő modorú tanférfi katonás magatartással, s csak sápadt arczszine árulta el lelki meghatottságát Kracher György, apáthi lelkész, az egylet egyh. elnöke — ki különben az egész ünnepély kezdeményezője s rendezője vala—“meleg szavakban, szónoki hévvel üdvözölte az egylet nevében az öreg harczost, a nemzeti kultúra veterán bajnokát. Ki, mint Schall, — mondá többek között — élete feladatául tűzte ki azt, hogy a minden időknek legfontosabb intézményében, a népiskolában, a gondviselésére bízott zsenge nemzedékből a szó legszebb értelmében embert neveljen, s azt meg is valósította: az az emberiség hálájára érdemes. E magasztos feladat szolgálatában áll Schall ma is 53 küzdelemteljes év után, s ő a küzdelemben nemcsak hogy nem fáradt ki, hanem ifjúi hévvel, lelkesedéssel csüng ma is a szent ügyön, ügybuzgalma a korral nem csökkent- Schallt mindenki oly emberi ek ismeri, ki gondolkozásában, szavai s tetteiben egyaránt oly igazi néptanító, ki az embernevelés szent eszméje szolgálatába szegődve, azért küzd is utolsó leheletéig, azért az áldások Istene segítse továbbra is nemes törekvéseiben ! Majd Tolnavármegye kir. tanfelügyelője, Tihanyi Domokos szólt a jubilálthoz, s ragyogó szellemtől sziporkázó . szavakkal köszönte meg az ősz tanférfiúnak 53 éves fáradalmát. Szűnni nem akaró éljenek hangzottak fel a tanfelügyelő úr azon kijelentésére, hogy a Schall Mihály iskolájával mindig teljesen meg volt elégedve, mert azt tapasztalta, hogy az Váraljának oly népet nevelt, mely tudja, hogy a társadalom legmagasabb eszméit a szabadság, család és hazaszeretet képezik, a mellett békeszerető nép, mit mutat az, hogy daczára annak, hogy két vallásfelekezethez tartoznak, s két nyelvet beszélnek, mégis mint édes testvérek élnek a faluban. Nevelt a váraljai német népből magyarul érezni, beszélni tudó szorgalmas honpolgárokat! „Lobogtassa magasra a jövőben is a háromszinü szép zászlót“.
