Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 1. szám - Tárcza

27

István törvényeiből kijünik az is, hogy a lakosság főfoglalkozása, épúgy mint a vezérek korában, még mindig az állattenyésztés volt; sőt a nomád sátrakat is csak a püspöki székhelyek, kolostorok és a királyi várak körül váltják fel az állandó megtelepedést jelző vályogból vagy fából készült kunyhók. A keresztyén papok és szerzetesek lettek gazdasági tekintetben is a nép tanítói és mesterei; az első föld- mivelö és iparos telepek a kolostorok és a püspöki székhelyek körül keletkeztek.

A keresztyénség befolyása alatt a társadalmi viszonyok is lényegesen átalakultak. István törvényei az új magyar társadalom első osztályává a papságot helyezték. Ezután következtek a fő urak (seniorok), valószínűleg a régi törzs- és nemzetségfők utódai és a külföldről bevándorolt s a király által földbirtokkal felruházott lovagok. Ezek közül választotta István tisztviselőit. Ez önálló birtokosokból fejlődött ki a magyar társadalom aristokratiája.

A nemzet nagy zöme István korában a katonák v. harczo- sok (miles-ek) osztályába tartozott, s közép állást foglalt el a szabadok és nem szabadok közt. Birtokukat részint a királytól részint a nagy birtokos főuraktól kapták s ennek fejébeu katonai szolgálattal tartoztak. Az ország honvédelmi ereje e katona osztályon nyugodott, melyből egy század múlva a köznemesek és a vár jobbágy ok katonai osztálya fejlődött ki.

Ilyenforma, de mégis alantabb álló átmeneti osztályt képeztek a külföldről bevándorolt idegenek, vagy vendégek, kik azonban nem karddal szolgáltak, hanem békés módon mint földmivelők, bányászok, iparosok és kereskedők telepedtek le a király, az egyház, vagy valamely gazdagabb úr birtokán.

E szabad és félig szabad osztályok alatt állott a szolgák nagy tömege, kiket a törvény élesen elkülönített a szabadoktól. Eredetükre nézve a szolgák részint idegenek voltak, a vezérek korában külföldről behurczolt foglyok utódai, — részint benszülőttek, t. i. az itt talált és leigázott szláv lakosok utódai, — de voltak nem csekély számmal magyarok is, kik bizonyos bűntettekért szab idságukat elveszítették. Körülbelül egy század leforgása alatt, a keresztyén vallás hatása folytán a szolgák tömegében is osztályok alakultak. Némelyek rabszolgák maradtak, mások földmivelő parasztok lettek, kik az úr földjét mivelték, de saját vagyonnal is bírhattak ; mig a királyi jószágokon a rabszolgák helyébe mesterségeket űző királyi udvar nők ok és a földmivelő várnép léptek.

Az elmondottakból láthatjuk, hogy úgy az önálló magyar keresztyén egyháznak, mint a független 'magyar királyságnak igazi megalapítója István király volt. Nálánál maradandóbban soha senki sem folyt be nemzetünk életére. Tettet őt valóban királynak, békében is hadban nemzete vezérének mutatják. Ahhoz a hatalomhoz, melyet Árpád kardja alapított meg, ahhoz a tekintélyhez, melyet Géza erőszakossá-