Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Tárcza
25 smidőn egyházi intézkedéseinek szentesítését kérte, a magyar állam önállóságát is nyíltan kifejezésre juttassa. Ezért kérte Rómába küldött követe, Asztrik apát, az egyházi intézkedések megerősítésén kívül István számára az állami önállóság symbolumát: a királyi koronát. II. Silvester pápa szívesen fogadta István kérését s elküldötte neki apostoli áldását, s egyetértőleg III. Ottó német-római császárral, a koronát is, melylye! István magát az 1000. év augusztus 15-én Esztergomban ki- rálylyá koronáztatta. A magyar nemzet belépése a nyugot-európai keresztyén népek társadalmába, mint ennek önálló tagja, ezzel külsőké* pen is kifejezést nyert. A koronázás után István folytatta a. keresztyénség és a központi hatalom kiterjesztését az ország egész területére. Az ország keleti részein anyai nagybátyja, Gyula uralkodott, kinek különállása a dolgok új rendjével nem volt összeegyeztethető. 1003 ban István ellene ment, legyőzte s országát erővel a keresztyén hitre térítette. Követte ezt az Oh tűm vagy Ajtony ellen indított hadjárat, ki a Maros-Temes vidékén uralkodott függetlenül, őt is legyőzte István s így az ország egyesítése be volt fejezve, s a politikai intézmények mellett a gyulafehér' vári és Csanádi püspökségek ez időben történt alapítása biztosították a magyar király számára a meghódított részek birtokát. Az egyház szervezése a püspökségek és plébániák alapítása által még korántsem volt befejezve. István nagyon jól ismerte a szerzetesek szellemi felsőségét a világi papság fölött; sietett tehát apátságok, kolostorok fetállítása által a kezesztyén egyház e buzgó harczosainak segítségét biztosítani. A pannonhalmi és pécsváradí apátságokon kívül a tatai, zobothegyi, zalavári és bakonybéli kolostorok alapítása e korra vezethető vissza. Hogy a hittérítő papok és szorzetesek buzgalma és lelkesedése sikert arathasson, István az új egyház érdekében a világi hatalomj'egész erejét és tekintélyét latba vetette. Törvényhozásának legfőbb czélja a keresztyénség elterjesztése és megszilárdítása volt. így a templomok építéséről, papi tizedről, az ünnepek megüléséről, a böjt megtartásáról stb. szigorú törvényekkel intézkedett. Az ő kormánya valóban keresztyén kormány volt, mely kötelességének ismerte, hogy az alattvalókat az egyház által előirt vallásos cselekedetek teljesítésére erőszakkal is kényszerítse. E kényszerítő eszközök azonban a keresztyénség lényegének, nemes eszméinek és tanainak elterjedését, megszilárdulását elő nem segítették; azért az István által elért eredményt nem szahad túlbecsülnünk. A magyar nemzet névleg keresztyén lett már ő alatta, de a keresztyénység csak lassan verhetett gyökeret, s csak akkor vált a nemzet testévé és vérévé, midőn István egyházi intézményei igazi hatásukat kifejthették, midőn töhbé nem idegen, hanem magyar születésű papok és szerzetesek hirdették Isten igéjét a társadalom legalsóbb rétegeiben is. A keresztyénség terjesztésével egy időben és szoros kapcsolatban