Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Tárcza
23 alkalmas arra, hogy a keresztyénséget a nyugati világnézettől még oly távol álló magyar nép között meggyökereztesse. Mindazáltal nem szabad a Géza fejedelemsége alatt elért eredményeket kicsinylenünk. Az út a továbbfejlődésre ki volt jelölve, a talaj a keresztyén magyar állam épületének felemelésére előkészítve, s nemzetünk szerencséjére Géza utódjában megvoltak mindazon tehetségek, melyek a koruk szükségleteit felismerő s nemzetük történetében mély nyomokat hagyó nagy férfiakat jellemzik. * * * Egy századdal a honfoglalás után a magyar nemzet ezeréves történetének legmélyebbre ható átalakulásán ment keresztül. A minden ízében keleti nemzet, még jó ideig megtartva megszokott életmódját, vallási es politikai intézményeiben nyugathoz csatlakozott. Lerontotta azon korlátokat, melyek eddig Nyugat-Európa míveltebb népeitől elválasztották. A keresztyénség felvétele lassanként elsimította az eddigi ellentéteket a magyar nemzet és nyugati szomszédai között s ugyanakkor a királyság megalapítása megadta azt az erős közjogi kapcsot, mely az új hazát és nemzetet a szétbomlás veszedelmétől megóvta. Nemzeti történetünk ezen új korszakának küszöbén Szent István hatalmas alakja áll: övé a kezdeményezés, az irányadás, az alapvetés örök dicsősége. De a dolgok természetes rendje szerint e nagy vallási és politikai átalakulás nem lehetett egy emberöltő müve. Egy új század telve belső forrongással és nehéz külső küzdelmekkel, kellett ahhoz, hogy a keresztyén magyar királyság beleilleszkedjék az európai népek nagy köztársaságának keretébe, hogy az új állapotok megszilárduljanak s Magyarország igazán európai színt öltsön. István nagyon fialal lehetett, mikor 997-ben a nemzet élére állott. Mig atyjánál a keresztyénség csak eszköz volt hatalma emelésére, István teljesen a nyugat-európai eszmék légkörében élt. Igazi középkori keresztyén király volt, e szónak legnemesebb értelmében, eltelve fenkölt eszmékkel a keresztyén egyház magas hivatásáról, a nélkül, hogy a földi élet iránt érzéketlen aszkéta, vagy az élettel számolni nem tudó ábrándozó lett volna. A kettős feladat, melynek megoldására István vállalkozott, óriási nehézségekkel volt összekötve. Atyja megteremtette már a monarchikus hatalmat, de csak személyre szólt az, intézmények nem támogatták. A keresztyénség sem volt már ismeretlen, de csak a nemzet vezető osztályát, a fejedelem udvarát és környezetét hódította meg, a nép nagy tömegébe még nem hatolt s hiányzott az egyházi szervezet. Mindkét feladat megoldása, mint a szomszéd szláv népek példája mutatta, nagy mértékben veszélyeztette a nemzet önállóságát. Ha István kettős feladatának megoldásában a német birodalom uralkodójának, a nyugati keresztyénség világi fejének támogatását veszi igénybe, e támogatás ára a német birodalom egyházi és világi felsősége lett volna. — István államférfiül nagyságát mutatja az, hogy e feladatok megoldásánál az
