Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 6-7. szám - Bándy János: Egyesült erővel

175

Után következik az idő! És váljon mik a teendőink? Felelet: Beszámolás a tanévben előfordult tanügyi mozzanatokról. — Egyesületi életünk élénkké tétele. — tanítói közszelem ápolása és fejlesztése. Tanügyi kérdések és viták napirendre hozása. Egyházmegyei és egyházkerületi dolgaink megbeszélése. Hirlapirodalmi actió stb.

Nem kétlem, de sőt biztos vagyok benne, miszerint kerületünk összes tanító testületéi át vannak hatva hivatásuk magasztos érzetétől és legjobb tudomásuk szerint el is végeznek mindent, a mi a tanító és tanügy érdekeinek megfelel; épen azért jelen közleményemben csupán egy dologra kívánom irányítani a figyelmet és kiviteléhez az egyesült erőt provokálni, mely dolog nekem — kimondom — régi „ideálom“. — Nem egyéb pedig ez, mint a most egy évi általam proponált „közös gyónás a lelkészi karral“.

A midőn annak idején én ezen lelkem mélyéből eredő gondolatomnak a nyilvánosság terén szavakat adva kívántam a kántorszerdai közös gyónást, vártam egyúttal úgy a lelkészi, valamint a tanítói testület részéről a hozzászólást. — Ez nem történt meg nyilván egyik részről sem ; (a mi volt, azt nem veszem komoly hozzá szólásnak, miután más kerületből, s mi fő járatlanságból eredt ;) de igenis történtek itt ott egyesek részéről pikáns megjegyzések, melyek által úgyszólván kigunyoltatott az én jó irányú intentiom ! ? Csak egyet említek fel ezek közül. Bizonyos lelkész úr, midőn tanítója szóba hozta az általam közzé tettek nyomán, hogy nem jó volna-e a legközelebb megtartandó kántorszerdai gyónásra, ha a tanítókat is meghívná és énekkel történnék az ünnepélyes aktus ? — így válaszolt; »Nem kell és nincs szükség sem énekre sem tanítóra ! Újságból akarnak önök gyónni? marad minden a régiben!?!“ Igazán szomorú tévelygés, midőn a mai korban egy papi szájból ily szavakat kell hallani! Elcsüggedt szívvel s minden remény nélkül álltam jó szándékom kivitele tekintetében, mígnem egyszercsak, miként világító szövétnek, miként egy jótékony meleg napsugár, és mintegy győzelem hirt hozó harcz- téri küldött jelent meg előttem a kerületi lelkészi értekezlet 1900. évi augusztus 7-én Gyönkön megtartott évi rendes ülésének 7-ik jkönyvi pontjára hozott határozat, mely így hangzik: „A somogymegyei lelkészi értekezlet jegyzőkönyve nyomán szőnyegre kerül az a kérdés, váljon — részint költség kímélés, részint pedig és főképen a testvéri együttérzés ápolása szempontjából, nem volna-e helyes intézkedés kimondani azt, hogy az esperességi lelkészi és tanítói értekezletek egy és ugyanazon napon, egy és ugyanazon gyülekezet kebelében tartassanak, és a külön-külön helyiségben tartandó értekezleteket megelőzőleg a lelkészek és tanítók együttesen járuljanak az úr asztalához ? 1“ Határozat: „E kérdés megbeszélés és vélemény nyilvánítás végett leszállíttatik az egyes egyházmegyei lelkészi értekezletekhez és tanítói egyletekhez“.