Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 6-7. szám - Csányi Lajos: A tanító-egyesületi élet fejlesztése

Viszonyok mellett várhatók t. i. népoktatásunk czéltudatos fejlesztésé­nek. A főbbekben ezek volnának azon eszközök, melyek az egyesületi élet fejlesztéséhez a jelenlegi viszonyok mellett nagyban hivatvák hozzájárulni. Azonban a tanító-egyesületi élet fejlesztéséről szólva nem hagy­hatom szó nélkül azon eszközöket sem, melyeknek hiánya bénítólag hat annak fejlesztésére és a melyek nélkül a korszerű gyors fejlődés nem is várható. A tanítói hivatal olyan hivatal, mely a gépszerü munkát nem tűri. Itt kell, hogy a tanító lelkesedés és ügybuzgóság vezetése mel­lett folytonosan tanuljon. A folytonos önképzés egy hivatalnál sem olyan égetően szükséges mint a tanítói hivatalnál. E tekintetben a tanító az egyleti könyvtárra van utalva, mivel csekély fizetéséből a a drága paedagogiai műveket meg nem szerezheti. Igaz, hogy vannak egyesületi könyvtárak, de mit használ az a tanítók nagy részének, kik a könyvtártól különösen távolabb laknak, ha nincs megadva nekik a mód, hogy a könyvtárt igénybe vehessék. A „Hivatalos közlöny“ folyó évi 4. számának közlése szerint a vall. és közoktatásügyi miniszter hivatalos rendeletben közzé tette, hogy „bármilyen jellegű iskolánál működő tanítók közhivatalnokoknak tekintendők“. E szerint a tanítói hivatal közhivatal, de vájjon megadatott-e a czimmel együtt csak az a kis jogocska is, melyet minden közhivatal élvez? megadatott-e a hiva­talos levelezési jog,? — A tanítói hivataloknak nincs megadva a hivatalos portómentes, levelezési jog, mely a könyvtárak használatát a tanítóknak lehetővé tenné. Az összes tanító egyesületeknek különös következetességgel kellene kérelmezniük, hogy a tanítói hivataloknak is adassék meg a hivatalos portómentes levelezés joga, mert ez alkal­mat szolgáltatna az önképzésre s így nagyban elősegítené az egyesületi élet fejlesztését is. A tanügy érdekeit tartva szem előtt azonban kívánatosnak lát­szik, hogy a tanítói könyvtárak megszaporítassanak annyira, hogy leg­alább is 4—5 tanítóra essék egy könyvtár. Hányszor megtörténhetik éppen a könyvtárak kevés száma miatt, hogy valamely kívánt könyv­höz csak évek múltán lehet hozzá jutni. A könyvtárak szaporítását az állam tarthatná legkedvsebb kötelességének, mert nincs a nemzetnek hűségesebb napszámosa a tanítóknál, kiknek kitartó munkássága fogja végre is diadalra vinni azt a zászlót, melyre a „magyar nemzeti“ eszme van felírva. Ezek a harczosok megérdemlik, hogy szellemi és anyagi jólétük az állam által részesüljenek legiagzibb támogatásban. Áldásos következményű dolognak tartom még a tanító egyesületi élet fejlesztésére vonatkozólag azt is, hogy a megyei általános tanító- egyesületek is alakítassanak meg. — Minél tekintélyesebb valamely egyesület, annál sikeresebb a küzdelem a kitűzött czélért. Nagyobb egyesületben nagyobb az érdeklődés, több az eszmecsere, jobbak lehet-

Next

/
Thumbnails
Contents