Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 6-7. szám - Csányi Lajos: A tanító-egyesületi élet fejlesztése
171 hogy a tételre vonatkozó nézeteimet röviden összefoglalva a következőkben a mélyen tisztelt értekezlet elé terjesztem. Abban a hitben vagyok, hogy az országos bizottság a midőn a tétek a tagegyesületekhez leküldte volt, nem az iránt kért vélemény nyilvánítást, hogy fejlesztessék-e a tanító egyesületi élet, hanem inkább az iránt, hogy a tagegyesüietek miként vélik megvalósíthatónak annak fejleszthetését. — A kör halad s vele együtt haladni kell mindennek és így tökéletesbülni, fejlődni kell a tanító-egyesüíeti életnek is. — De hogyan fejlesztessék a tanító-egyesületi élet, mikor a fejlesztéshez szükséges alkalmas eszközök jó részben hiányzanak; mert szerintem nem elég az ehhez, hogy az egyesület tagjaiban meglegyen az érdeklődés és a munkakadv. Hiszen az érdklődés eddig is megvolt a tagokban és megvan ma is, de nem voltak meg és teljesen még most sincsenek meg azok a segéd eszközök, melyeknek meg kellene lenniök. Mert váljon megtaláljuk-e közoktatásügyünkben azon kiváló fontosságú elvnek kimondását és megvalósítását, melyet egy görög bölcs már vagy harmadfélezer év előtt követelt, hogy t. i. „a nevelés és oktatás valóban első rendű közügynek tekintessék*. Nem szorul-e javításra a tanítók fizetésének és nyugdíjügyének rendezése ? Vagy hány tanító dicsekedhetik csak azzal is, hogy az évenként egyszer tartandó egyesületi gyűlésre a fuvar és tisztességes napidij ki van szolgáltatva részére? Nem hiszem, hogy a hazai tanítóságnak 600/„~át is ezek az ügyek jelenlegi állapotukban teljesen kielégítenék. Elégedetlen embertől pedig lelkesűltséget várni legalább is olyan merészség, mint a milyen bizonytalanság egy olyan hadseregnek győzelme, melyben nincs meg az eszme iránti lelkesültség. Ha a tanító-egyesületi élet fejlesztését kívánjuk, első sorban is éleszteni kell annak tagjaiban a szent lelkesedést az által, hogy minden törekvés az legyen miszerint a tanítók kedélyére annyira nyomasztólag ható anyagi gondoktól azok megszabadulhassanak. A lelkesedés bizonyára hatványozott erőben fog nyilvánulni minden tanítóban akkor, ha tapasztalja, hogy államnak, egyháznak tényleg édes gyermeke. - Ha a tanító nyugodtan minden anyagi gondtól menten élhet hivatásának, bizonynyal hasznos, munkás tagja lesz a tanító-egyesületnek is. Nem szeretném azonban, ha a mélyen tisztelt tagtársak közül az itt elmondottak után valaki azt tenné fel rólam, hogy én a jelenlegi viszonyok mellett a tanító-egyesületi élet fejlesztését szükségesnek és lehetőnek nem tartom. Erre nézve sietek kijelenti, hogy az én hitem az, hogy még a jelen állapotok tekintetbe vétele mellett is szükséges és lehető is az egyesületi élet fejlesztése. — Igaz, hogy a jelenlegi viszonyok mellett nagyon csekélység az, a mit a fejlesztés érdekében a magunk túlterhelése nélkül tehetünk; de ezt a keveset minden egyesület megteheti.
