Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 3. szám - Tárcza

T 1 S C 2 I.

81

Atyám születésnapján.

Kilenczven éves elaggott atyám,

E szép napon szívből köszönt fiad!

Éltednek nagy késő alkonyatán Sírnom kell hála, gyász s öröm miatt.

Jó illatként a hála oda szálljon,

Hol trónol az örök Gondviselés,

S megtart az árban egy kis deszkaszálon,

Ha gyermek-hittel nyúl feléje kéz.

Ö tartott meg! Nézz végig múltadon,

Immár egy század őszült meg veled,

S ifjúit erővel mentél útadón,

Bízván: ha dorgál az Isten, szeret.

Harcz- és búgondban csak megizmosodtál,

Az elmúlás mosolygó angyalod;

Aggkor hegyén szíved most hálaoltár,

A sújtó vesszőt, azt is csókolod.

De nemcsak sújtott, — áldott is a kéz,

Azé, kit féltél hú gyermek gyanánt.

Piros egészség, megelégedés,

Gyermeksereg: nagy áldás egyaránt. Gyermeksereg. Minő kép, boldog Isten :

Ott festő bimbók a törzsön, a fán, —

Most szellemek, mint árnyak, lengnek itten, Köztük te, drága, édes jó anyám!

Vasárnaponként, ha az est beállt,

Ő gyűjte körbe minket, magzatit;

Zengett az ének, szálló ima szállt,

S az ég virága nyílt bennünk, a hit.

Oh jó szülők, lelkemben meg-megcsendül Szent visszhangként ez ének és ima. Emlékezem s szemembe könnyre könny gyűl: Hogy tudjam én ezt meghálálni ma?