Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 3. szám - M. Nagy Bálint: Az általánosan kötelező állami elemi népoktatás előnyei és hátrányai
75 legalább szakférfiak előtt nem az általános iskoláztatás elhanyagolásából származó káros hátrányokat, hiszen a történelem, különösen a legutóbbi idők tanulságtétele szerint fényesen igazolja, hogy a hol az általános iskoláztatás szorosan keresztül vitetett:- minő nagygyá tette a nemzeteket az anyagiak terén is, míg az elhanyagolt tanügy a világ- versenyben megsemmisüléssel fenyegeti a népeket. 2-) Maga után vonja; a tanítóképzés egységes és egyöntetű voltát valamint az óv ókép zést is. Ha azt egy uralkodó elmondhatta magáról; hogy az „állam én vagyok,, mennyivel inkább elmonhatja a tanító, hogy „az iskola én vagyok!“ A kik a nevelés oktatás ügyével gyakorlatilag foglalkoznak, a kik annak beléletét teljesen ismerik, a kik annak sokoldalú és szövevényes változataiban jártasak; tudják azt, mit jelent a »jó tanító« ! Ha a gazda roszúl miveli, roszúl kezeli földjét : munkájának következménye meglátszik az eredményben, de csak egy két évre kihatólag; de ha a tanító kezeli roszúl az ő iskoláját, ha ő műveli roszúl a rábízott gyermekek erkölcsi és értelmi, szóval lelki világát: úgy az egy ember öltőre szóló kárhozatos kihatásban nyilvánúl, melyet megérez maga az egyén, de megérzi az egész társadalom, megérzi a nemzet mely ezáltal sokszor alapjaiban támadtatik meg. Hiába készítenek tudósaink, a paedagogia jelesei jobbnál jobb tanterveket, hiába a szorgos felügyelet, hiába a rendes iskoláztatás, hiába a szüiők által hozandó bármily nagy áldozat, hiába minden ! ha nincs jó tanító, a ki nemcsak jó akarattal, hanem hivatásának megfelelő értelmi fenséggel is tudja vezetni a rábízott növendékeket, a nemzet leendő polgárait. Tehát jó ta- nitó kell és a jó tanítót neveli a jó tanítóképző. A felekezetek által fenntartott tanítóképzők iparkodnak ugyan megfelelni feladataiknak, de minduntalan halljuk és tapasztaljuk, hogy még mai napság sincsenek a kellő tanerőkkel, kellő felszereléssel ellátva, mert ezeknek létesítésére nincs anyagi tehetségük. A képző tanárok magok sincsenek mind úgy képezve, hogy feladataikat kellőkép megoldhatnák, hogy óhajtott jó tanítókat képezzenek. Az állam-, melynek rendelkezésére állanak a czél elérésére az eszközök is, egyöntetűvé teheti a népoktatás munkásainak képzését, sőt nemcsak hogy jó tanítókat, hanem megfelelő számú tanítókat is képezhet, mert teljesen ingyenessé teheti a képzést és az ezzel járó kiadásokat fedezheti, mert megvannak hozzá anyagi eszközei. Óhajtandó, hogy az állam vegye kezébe a tanító és óvóképzést azért is, mert ily eljárás mellett szerves kapcsolatot létesíthet a két kultur-intézmény között, mely hogy ismét mily áldásthozó volna; azt hiszem mindenki érzi és tudja is, mert nem lehet ugyanis közömbös dolog- az, hogy minő előképzettséggel kapja meg növendékeit a népiskola és hogy minő az alap, melyre tovább építhet. Nagy baj még a felekezeti képzésnél az is, hogy gyakorló iskola csak ntka esetben áll a leendő tanító rendelkezésére, pedig e nélkül az első években csak esetük botlik a fiatal tanító, míg végre is a maga és a tanügy kárán juthat el a kívánt helyes és igazi tanítást eredményező módszerhez.