Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 3. szám - M. Nagy Bálint: Az általánosan kötelező állami elemi népoktatás előnyei és hátrányai
72 mindenben megfelelni. A nemesség szinte az ilyen szerzetesek által vezetett iskolákban nyerte kiképzését, csak a közép-kor második felében tapasztaljuk, hogy ifjaink a hazai iskolák elvégzése után iparkodnak a külföldi egyetemeket is felkeresni, vagy magukat valamely nemes udvarában képezték ki jövendő életpályájukra. A polgárság állított fel ugyan városi iskolákat, de ezeket nem a papság ellenére, mint inkább saját élethivatásuknak megfelelőbb kiképzésére. El lehet azonban mondani, hogy a magyar közoktatás-ügy Mária Teréziáig országosan szervezve nem volt, ő volt az első magyar király, ki az összes közoktatás-ügyi állapotokat országosan szervezni megki- sérlette. E czélból egy udvari tanulmányi bizottság állított fel, mely felügyelt az egész ország oktatásügyére. Az egész országot 10 tankerü- retre osztotta, minden kerület élére egy főigazgatót állított. 1777-ben az egész ország számára egy tanulmányi rendszert dolgoztatott kfi „Ratió educatiónis“ stb. czimen, mely az oktatás-ügyet az elemi iskoláktól az egyetemi oktatásig szervezte. De miután ezen intézkedés a protestánsok vallás-szabadságát legalább az ő felfogásuk szerint sértette, II. József 1781-ben elrendelte, hogy egy-két tudósabb ember adjon véleményt arról, hogyan lehelne a vallás-szabadság sérelme nélkül az iskolázási rendszert a protestánsokra is kiterjeszteni. II. József tanügyi intézkedéseivel azonban sem a katholikusok, sem a protestánsok meg elégedve nem voltak ; a bajon segítendő felállította II József a vegyes iskolákat, melyeket úgy a katholikusok, mint a protestánsok használhattak, de az egyetértés a két felekezet között még így sem jött létre. Az 1890/1 országgyűlés a 26-ik törvény czikkelyben örök időkre biztosítja a protestánsoknak azon jogát, hogy minden rendű és rangú iskolákat felállíthatnak, természetesen az ország törvényes hatóságai által gyakorlandó legfőbb felügyeleti jog épségben tartása mellett. Biztosítja ezen törvény a protestánsoknak abeli jogát is, hogy tanítókat hívhassanak, a tanítás és tanulás módját, szerkezetét és rendjét meghatározhassák. A 19-ik század első felében Európa minden államában országos intézkedések tétettek a nevelés-oktatás érdekében, csak Magyarország állott e tekintetben elszigetelve, mert a kormány eleitől fogva fejedelmi jognak tekintette a nevelés ügyének rendezését. Az 1827-iki országgyűlés olyképen akart segíteni a szomorú, tanügyi állapotokon, hogy közös elérni iskolák állítassanak fel, de ebből nem lett semmi, hanem az 1844-iki országgyűlésre beterjesztettek egy újabb ajánlatot, mely az iskolák felügyeleti jogát a pü'-pökre ruházza, kik ezen jogot oly vehemens módon ragadták meg, hogy midőn a megyék is állították fel tan- felügyelőket, ezeket iskoláikba be sem eresztették. Ez időtől fogva az oktatásügy az országgyűlés napi rendjéről lekerült egész 1848-ig. Bár a kormány nem tett semmit, a társadalom megérezte a külföldön végbement átalakulásokat és azok nálunk is hamar ismeretésekké lettek. A Pestalozzi által hirdetett eszmék és a Bell lankaszterizmus megtermették itt is gyümölcseiket. Egyes férfiak egy
