Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 3. szám - Poszvék Sándor: Király József Pál

megnyerő modora mentő vilámhárítónak bizonyult az akadékoskodó császári iskolai felügyelők haragja s a hatalmi önkény sújtó következményei ellen. Másfelől mint az egyházkerület megbízottja s a nemzeti érdeket lelkesedéssel szolgáló tanférfiú, tanártársaival együtt egész erejéből azon igyekezett, hogy az uralkodó tanrendszerben kitűzött czélt, a magyar tannyelv használata mellett, megvalósítsa. O akkor igazán helyén volt. Neki köszönhető leginkább, hogy az ötvenes években a soproni főgimnázium tannyelve a magyar volt, a nélkül, hogy az intézet elvesztette volna nyilvános- sági jellegét.

A hatvanas évek elején lemondva az igazgatói állásról, kizárólag tanári hivatásának élt. Tanári munkássága ez időtől fogva megoszlik a gimnázium s az egyházkerület által 1858-ban önállósított tanítóképző-intézet között. J 869-ben Pálfi József halála után ez intézet igazgatásával bízatván meg, legtöbb idejét s legjobb erejét annak felvirágoztatására szentelé, mindaddig, mig erejének hanyatlása miatt 188‘3-ban nyugalomba nem vonult.

Az egyházkerületnek soproni tanítóképzője nemcsak egyik legrégibb, de legjelesebb intézete is az országnak. Körülbelül 1000-re rúg azon tanítók száma, kik hazánk majdnem minden részében, mint a népnevelés lelkes apostolai, áldásos működésükkel kegyeletes tiszteletet s meleg rokonszenvet ébresztenek az »alma mater« a jóságos nevelő anya iránt, kinek ölén magukba szívták az evangéliumi szellemnek éltető tejét.

Ez intézet fundamentumának köveit a szeretetben munkás hit hordta össze. Három búzgó férfiú: Pálfi József, Kolbenheyer Mór és a mi Királyunk megragadva a vándorbotot, bejárta a külföld protestáns országait, kopogtatva a szerencsésebb anyagi viszonyoknak örvendő hítrokonok ajtaján. Sok ezerre rúg a könyöradományok összege, melyet örvendező szívvel raktak le az egyház oltárára. Király József Pál a »magyar Franke«, úgy is, mint az intézet fáradhatlan igazgatója, örök hálára kötelezte le egyházkerületét. Fényes lap örökíti meg érdemeit az intézet évkönyveiben.

Tanári s tudományos, valamint irodalmi munkásságának méltatása e lapok keretén túl esik. Csak annak egyszerű megemlítésére szorítkozom, hogy tanártársai s tanítványai szeretve tisztelték. Magyar, német s latin nyelven számos, figyelmet ébresztő