Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 1. szám - x. y.: Lesz-e valami az országos ág. hitv. ev. tanítói egyesületből?
2 történt, hogy ehhez a meggondolatlanság és elhamarkodottság gondolatának még csak árnyéka sem férhet. Az országos gyűlés tehát legnagyobb megfontolással és körültekintéssel hozván meg határozatát, ez ellen akadékoskodni senkinek sem állhat jogában. Az orsz. bizottságnak pedig magára vállalt kötelessége azt respektálni és bona fide keresztülhajtani. Ez másként nem lehet. Mivel pedig oly tekintélyes testület, mint az orsz. bizottság nem kompromittálhatja magát, világosan látható, hogy az országos egyesület meglesz, mert most már meg kell lennie. De mikor? Ez az előbbinél már nagyobb kérdés. Ehhez aztán már csakugyan látnoki ihlet kellene! Mert igaz, hogy az országos gyűlés határozatának végrehajtását időhöz nem kötötte, de úgy hiszem, arra mégis aligha gondolt, hogy az esak a következő század valamelyik esztendejében legyen majd keresztülvive. Négy évi idő után tudtunkkal egyéb nem történt, mint hogy az alapszabályjavaslatok az egyesületeknek kiküldettek. Tehát egy lépés már megtétetett. Ha azonban ez alapon egy kis számításba elegyednénk, vagyis négy évenként egy-egy lépést téve, tán a hozzávetőleges időt is ki tudnánk számítani s igy a »mikor«-ra is megfelelhetnénk; de a dolog ijesztő volta miatt nem merjük ezt megkísérlem, mert esetleg oly évszámok kijövetelétől lehetne tartani, melyet csak egy jövő nemzedék fogna tán elérni. Lehet azonban, hogy ez ügyben már más egyebek is történtek, de mi arról mitsem tudunk, mert az országos bizottság a nyilvánosságot nem tartja érdemesnek arra, hogy ténykedéséről neki időről- időre, hacsak néhány sorban is, beszámoljon. Ezt pedig a nyilvánosság nem érdemelte meg. De ne recrimináljunk. E helyett inkább fogjunk össze, tán egyesült erővel gyorsabb tempóban tehetjük meg a kellő lépéseket, hogy a nyugdíjtörvény revisiójáig, vagyis 1901-ig teljesen rendben lehessünk s amennyire lehet megtelhessük egyesült erővel a szükséges és tőlünk telhető intézkedéseket, nehogy bennünket, elhagyatott kántortanítókat ismételve kinullázzanak a többi tanítókkal egyenletes kedvezményből. De kik fogjanak hát össze? Kinek adott erre felhatalmazást az országos gyűlés az orsz. bizottságon kivűl? Szerintem, noha csak közvetetten is, a kerületi bizottságoknak. Ha az orsz. bizottság saját
