Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 12. szám - Sass János: Megengedhető-e az iskolában a testi fenyíték

330

A jó keresztyén szívének háborgó indulatát, ha ezt a természet mos- tohasága korbácsolta fel, lecsillapítja az Isten iránti szeretet s fiúi alázatosság; ha felebarátja bántotta meg, elszenderíti a gondolat, miszerint végre is testvérünk az, a ki szenvedést okozott. Ebben a harcz- ban, mely a tanítók és hiilapirók közt szemeink előtt lefolyt, nyomát se lehetett látni a mindeneket kiegyenlítő, minden szenvedélyt mérséklő, mindent jóra magyarázó felebaráti szeretetnek. Egyik oldalon zsarnoki elbizakodottságot, a másikon tekintet nélküli érzékenységet láttunk, minek folytán a két fel oly ádáz indulattal rohant egymásra, mintha nem is hallottak volna beszélni a keresztyéni indulatról.

Az ádáz indulat pedig tudjuk, hogy elveszi az ember látóképességét. A szenvedély által elragadott ember sárkánynak nézi a cserebogarat. így a hírlapírók nem tettek különbséget testi fenyíték és brut al itás. közt. Pedig egy kis hirtelen kézmozdulat, vagy »sótalan pogácsa,« mely fájdalmat alig okoz, inkább csak ijedelmet, meg a fülleszakítás vagy véresre verés közt talán csak van némi különbség. A hírlapírók testi fenyíték alatt már botozást, rugdozást, haj kitépést, talán még olajba főzést is értenek s e vélemény alapján leszármaztatták azt a következtetést, miszerint a tanítónak a gyermek testét érinteni nem szabad. Következéskép simogatni, vagy a téli kabátját reá segíteni is — kell, hogy szigorúan tiltva legyen. Sőt, még tovább is mentek, a gyermeknek joga lesz ezután tanítóját visszaütni. Vagyis más szóval az önbíráskodás már az iskolában helyes. Ez nem más mint anarchia. Egyik hirlapiró bizonyos alkalommal azt a tanácsot adta, hogy össze kell fogdozni az anarchistákat mind és deportálni Afrika belsejébe. Vajon kiken kezdjük az összefogdozást, a királygyilkosokon, vagy a tanítóját visszaütő gyermeken ? vagy azon, ki a gyermekeknek ilyen tanácsot ad?

Szóval a nagy port felvert csatapaté nem folyt le azzal a nyugalommal és megfontolással, melyet az ügy komolysága megkívánt volna. De felvetette a kérdést, megengedhető-e az iskolában a testi fenyíték? Testi fenyítékről van szó, nem brutalitásról. Azt hiszem, nincs Magyarországon tanító, ki a brutalitást helyeselné, az tehát szóba se jöhet.

De az nem lehet vita tárgya, hogy miután az első gyermekkorban a lelki élet működése még nagyon fejletlen, a testi fájdalom, mint fegyelmi eszköz alkalmazása, szinte elkerülhetlenül szükséges. Csak az lehet tehát a kérdés, melyik az az időpont, a mikor a gyermek erkölcsi fejlődése már testi fenyíték nélkül is kormányozható Nos és erre a kérdésre tán minden józan paedagogus azt fogja felelni, hogy egy ilyen idő-