Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 11. szám - Tárcza

318

ha nem öregszik, úgy fiatal marad, s kinek szeme nem ragyogna fel az örök ifjúság gondolatára.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi vezethette a bizottságot a midőn ezen javaslatot készítette s nem tudok más megoldásra jutni, minthogy a saját helyzetöket vették a tanítóké helyett a kérdés elbírálásának alapjául, s így valóban igazuk is van. Mert én is azt mondom, hogy jó módban nem sok a 40 év. Ha p. o. volna nekünk 800 frt alapfizetésünk évi 150—300 frt állami segélylyel kiegészítve egyelőre 600 frtra, úgy én sem sokalnám a 40 évet, de 400 frt alapfizetés, a melyhez ugyan a m. kormány ád ötödéves pótlékot, de melynek felét, az ő mindenre kiterjedő gondoskodásával minden ötödik évben vissza is vesszi, most már ebből a 400 frtból nyugdijjárulékot, adót — mert a fizetés megállapításnál ezekre nincsenek figyelemmel — fizetni, élni ruházkodni, gyermekeket nevelni, ez teszi lehetetlenné a 40 évi szolgálatot, és dönti meg azon állítást, hogy a 40 évi szolgálat nem viseli meg a tanító szervezetét.

Igaz, egy egészséges szervezetű embert, a ki rendes iskolai viszonyok között jó kedélylyel lép iskolájába, nem viselne meg 40 év, de megviseli az, hogy a midőn kilép az iskola ajtaján, hogy családja körébe térjen pihenni, a nyugalom helyett, a melyre nehéz munkája után olyan nagy szüksége volna, ott várja a mindennapi gond, a meg élhetés nehéz gondja, s ez oda ül a tanító asztalához is, megkeseríti ételét, s mielőtt az pihenni térne, elfoglalja nyugvó helyét s maga álmatlanul tölti éjszakáját, s ez így megy napról-napra, így évről-évre, a változás mindössze annyi, hogy egyszer tán több, másszor valamivel kevesebb, de mindenkor nehéz.

Hallottam már olyanféle észrevételt, hogy ne uraskodjék a tanító, majd könnyebben megél. — Igaz, én is meg rónám kartársaim közt mind, a ki kedvét lelné az üres uraskodásban, de megrónám azt is, a ki nem volna olyan úr, mint a minőt társadalmi állása megkíván. — Épen így tesz a nagy társadatom is: elitéli az üres fitogtatást, s megrója a kopott nemtörődömséget. — Az ilyet az intelligens osztály lenézi, a köznép, ha hivatalnoka, szégyenli. Mindezekből most már az következik, hogy a tanítónak, ha azt akarja, — amit pedig akarnia kell, -T hogy a társadalom kebelébe fogadja s annak számot tevő tagja lehessen, úgy lépést kell tartania a középosztálylyal, de miből, 400 frt fizetésből ? Ez a nehéz anyagi helyzet egyesülve, a mi túlnépes és a törvény kellékeinek legtöbbször sem egészségi sem egyéb tekintetekben meg nem felelő iskoláink testet lelket pusztító munkájával, ez az ami nehézzé, majdnem elviselhetlenné teszi a 40 évi iskolai tanítást.

Addig, a míg a magyar néptanítók nagy része nyomorral küzd, nem lehet párhuzamot vonni közte és a hozzájok képest sokkal jobban fizetett állami tisztviselők között.

Mily homlokegyenest ellenkezik ezen javaslattal a magyar orsz. tanítók országos bizottságának f. évi aug, 16-án tartott gyűlésének