Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 10. szám - Tárcza
286 szívesebben iszom, s inkább hüsítném, hogyha módom lenne, bágyadt tagjaimat Balaton tavában, s inkább gyönyörködném, majd csakhogy nem ingyen, szép Magyarországnak bármely vidékében, és inkább viselnék, ha viselnem kéne, vászon és darócz ruhát: de a micském volna, egy kevés fölösleg, azt adnám a fajban s nyelvben különböző, de szívben s lélekben örömmel egyesült drága magyar nemzet szentelt oltárára S nem hallgatnék másra, csak szivem szavára : nem az ágyuöntés és hadgyarapítás, de az Isten-, ember- és békeszeretet, kitartó munkával híven pároséivá, hoz áldást e sokat hányatott nemzetre. Ne gondoljátok, hogy a bármely oldalú tiszta meggyőződés előtt nem emelek kalapot. De midőn látom, hogy még a hazának adott szó szentségének templomába is betolakodnak a lélekuffárok, s az édes haza kárára váltogatják a pénzt, s nyerekednek az ártatlan galambokon : szeretném, ha egy újabb Messiás felforgatná ott az asztalokat (azaz: kiforgatná a teli tárczákat) és kiűzné onnan az erkőlcsiség meg- mételyezőit. Tárjátok hát föl hazánk ezredéves múltjának nevezetesebb s hazaszeretetre ösztönző példáit növendékeitek előtt, szeretett pályatársaim Tanítsátok meg őket tisztelni a törvényt s minden polgárnak vallásos és hazafiúi meggyőződését. De tanítsátok kivált arra, hogy a mit hisznek és tudnak, gondolnak és éreznek, ne hazudják és tagadják el azt se pénzért, se érdekért, se pedig hatalom és befolyástól való félelem miatt, se gyermek, se ifjú korukban; kivált pedig akkor, midőn a haza sorsát akár szóval, akár tettel intézni hivatva vannak és lesznek. Ne engedjétek, hogy vérünk elfajuljon, s hogy üldözői és elnyomói legyenek azoknak, kik becsületes lélekkkel, tiszta szándékkal munkálják a haza üdvét s boldogságát. Legyetek mindnyájan abban a véleményben hogy tiszta és fölvilágosult léleknek és erkölcsös szívnek nincs szüksége arra, hogy harsonák, dobok és kiáltó szók után menjen. Ha pedig tehetitek, segítsétek a gyönge lelket, bátorítsátok a félénk szívet; tegyétek a fejlődő észt munkabíróvá, a kart pedig győzővé a veszélyben. S így majd felvirul a magyar haza, Diadalt ül a hazaszeretet, S az új századnak békés hajnala Reménynek áldott pírját hinti szét A boldog jövő kies tájain. S most azt kívánom, kedves pályatársak, Kik itt vagytok, vagy éltek messze tájon Egyházmegyénk s hazánk községiben, Hogy éljetek vidáman s boldogan, Holtig munkálva nemzet művelését. Te meg, hazám, híven szeretve éli Minden polgárnak szíve s tette által. Isten pedig örökké tartsa meg Határodat, néped’ önállóságát, S tisztelt hatalmát nemzet- és királynak ! _________ Tóth István.
