Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 10. szám - –e: Benedek Adolf, nyugalmazott győri evang. tanító
266 Egykor, talán századok múlva, jönni fog a kor, mely az embergyilkoló eszközöket sarlókká változtatja; midőn a nemzetek nagyjai a katonai laktanyákat nem fogják jobban ismerni és szeretni, mint az emberképzés intézeteit: az iskolát, — akkor talán a tanítói működést, melynek most hű kisérője a nélkülözés, a mellőzés, jobban tudják megítélni. A mit tehát megtagadott az élet a tanítótól akkor, midőn még világított, működött, fáradozott, azt adjuk meg neki legalább akkor, midőn szürkülő fúrtei, rozskadozó teste, és fáradt lelke e földi élet nyugalma felé vágyódik ... Es ezt megadni oly kedves kötelesség nekünk. Benedek Adolf, nyugalmazott győri evang. tanító, kiről szólunk, méltó a mi igaz elismerésünkre. Az ő nyugalomba vonulásával a népnevelésnek egyik hivatott munkása hagyta ott működésének és sikerereinek helyét. Benne valósult az a legszebb pedagógiai elv, hogy a tanítónak egyénisége, személye, szive a legjobb nevelő eszköz. Az iskolába mindig derült kedélylyel lépett, még akkor is, mikor testileg már beteg volt, mert neki a tanítás nem robot munka volt, hanem lelki öröm, üdülés. Mikor belépett kis tanítványai körébe, mosolygó arczok fogadták mindig. Iskolája a figyelemnek, rendnek és pontosságnak valódi mintaképe volt s ha büntetett is, szeretettel tette ; mert nála a büntetés czélja nem a megtorlás volt, hanem a javítás, a jóra serkentés. Meg volt benne az a jeles tanítói talentum, hogy valóban le tudott szállni a gyermek gondolatvilágába, finom számításával kiválasztotta a legalkalmasabb szemléltető eszközöket és módokat, úgy hogy tanítványaival valóban megértette azt, amit tanított. Valóságos bravúrral kezelte a vallás-oktatást és számtant. A vailás-oktatás sok — u. n. modern — tanítónak gyenge oldala, mert a sikert lerontja a szkepsis, mely a fogyatékos böicsességű fejekben születik. Benedekből a vallásoktatásnál a hivő keresztyén beszélt s szívének meleg érzését át tudta önteni a gyermekekbe s ott Isten iránti szeretetet bizalmat, a szülőkhöz való szeretetet, engedelmességet kelteni. A számtanításnál az alapos és gyors gondolkozásra fektette a fősulyt. E téren elért sikerei még a szakembereket is bámulatba ejtették. Hogy iskoláink növendékei önszorgalmuk folytán az iskolán kívül is művelhessék magukat, szívüket nemesíthessék, értelmüket fejleszthessék s hogy akaratukat és hajlamukat a jóra irányítsák, valamint hogy érdeklődésük a szép és nemes iránt fejlődjék, megalapította az iskolai, majd később a népkönyvtárt. Hogy a lélekfejlesztéssel a testedzés is párhuzamban legyen, bevezette ii tornatanítást. Hogy a tantestület és a szülők között az összekötő kapocs szorosabb legyen, hogy a szülők és az elöljárók előtt nyilvánosak legyenek az iskolai mozzanatok, ő szerkesztette meg az iskolai értesítő I. évfolyamát. Hogy növendékei a tanúltakat a gyakorlattal kiegészítsék, a felsőbb osztályú növendékekkel a kertészetből, különösen a fatenyésztés külön-
