Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 8-9. szám - Nyilttér

259 '

pa.pl gyűlés.) Ezen „kántorszerdák“ rendesen márczius, juniús, szeptembe- és deczember hónapokra és pedig sem péntek, sem hétfőre stb., hanem szerdai napra esnek. (Már miért volna akkor a neve Kántor szerda? (Hisz ez meghatározott fogalom s így nem lehet belőle pl. „Kántorpénteket'“ faragni.)

Hogy minő indokokból, azt nem tartozik reám kutatni, de az ev. lelkészségre is átragadt a „kánt or szerda“ jelentősége; (hisz mi is keresztyének vagyunk), de nem oly értelemben, mint a r. katű.-nál, hanem e napokon végzik egymás között a gyónást s utána a fehér asztalnál megbeszélik egyházi és papi ügyeiket. — Nem tartják azonban meg mind a 4-et, hanem csak kettőt és pedig júniusban és szeptemberben.

E helyen vedd szives tudomásúl, hogy a tanítónak ott létele nem járna iskolamulasztással, mert ekkor falun nincs tanidő; de ha volna is csak félnapi mulasztás fordulna elő, lévén szerdán délután általános szünidő prot. iskoláinkban.

Tökéletes igazad van K. B. ott, a midőn azt állítod, hogy a lelkészeknek maguknak kellett volna a gyónásukkal járó isteni tisztelet hiányosságát észrevenni s oda működni, hogy az minden tekintetben teljes egészet képezzen. Hogy miért nem tették, azt nem kutatom, az az ő dolguk 1 Ha ők nem tették, megtettem én szóban levő köziemé nyem által, mert éreztem szükségét mireánk. tanítókra vonatkozólag különösen, és jóllehet, mint többnyire minden, úgy ezen jó akaraton alapuló szándék is megfeneklik a közöny, a nem törödömség és a lelkészek némelyikének (tisztelet a kivételeknél) gúnyos megjegyzései következtében ; de azért én elvem és megyőződésemből nem engedek s attól el nem állok soha !

Mi, mint kántorok jogosan vagyunk egyházi hivatalnokai gyülekezeteinknek. ily minőségben pedig avagy nincs e jogunk arra, hogy az isteni tiszteletet minden ágában egyöntetűvé iparkodjunk tenni??

Ezen eljárásunk pedig távol van a tolakodástól, de csupán jogos és törvényes kívánságnak a kifejezése.

Ez vezette K. B. megirt czikkemnél is toliamat, nem pedig szivemnek túlságos ömlengései.

Ha pedig a másik fél tábora mégis tolakodásnak minősítené e jó- akaratú kívánságot, úgy mi ez ellen a mi meg szokott fegyverünkkel ;

„a Jézusi türelemmel“ védekezünk első sorban is, de e mellett a nemes , eszmékért a tisztességes harczot és küzdelmet — ha szükséges — mindenkor és minden ellenség ellen, híven és lelkiismerettel folytassuk.

Hogy „a papok kocsijára esetleg nem férne fel a tanító“ ?! Erre K. B. csak annyit, hogy ne legyünk elfogultak, de a lehető legférfiasabb jellemességgel tudjunk mindig különbséget tenni a lelkész, mint ember s mint hivatalnok s igy nekünk is hivataltársunk között.

Minden embernek, mint ilyennek különféle természet adta szegletességei lehetnek, de e gyarlóságok kell, hogy el némuljanak akkor, midőn a hivatalos működés úgy kivánja, hogy a két ellentétes véralkatú