Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 8-9. szám - Egyesületi élet
242 Mélyen tisztelt jubiláns úr! Ünneplő hangulattal telt kebellel gyülekeztüuk ma itt össze, nemcsak a szakkörünkbe vágó ügyek szokott módon való megbeszélésére, hanem és különösen azért is, mivel ezt a napot a te tiszteletedre ünnepként akarjuk megtartani, mélyen tisztelt kartársunk. Kevés halandó részesülhet azon szerencsében, hogy ilyen magas kort érjen mint te. Midőn ma reád tekintünk, önkénytelenül azon kérdés merül fel bennünk: váljon mi tulajdonképpen életünk ? miből áll földi létünk boldogsága ? A szent irás azt mondja: »A mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy mennél feljebb, nyolczvan esztendő ; és azoknak szinte a java is nyomorúság és fáradság.* És ha a zsoltár- költő eme bölcs mondása nem maradt volna ránk, hogy a fiatal és tapasztalatlan halandó előtt az élet értékét megvilágítsa, megmondhatnád te, mélyen tisztelt jubiláns, nehéz, küzdelmes eddigi életpályád megfutása után. Bizony, ötven évet túl haladó időszakon át mint tanító működni- nagy és ritka esemény.' Nem voltál a zaj, fény- és nagyzásnak embere. Csendben, szerényen visszahúzódva sáfárkodtál az Istentől nyert tálen- tummal. Nem álltái világra szóló nagy álláson, hol ideális lelked jóságát, elméd fényét a nagy közönség tudomásúl vette volna. Mégis működésed nem kevésbbé kedves Isten előtt, ki a sziveket és veséket vizsgálja. Hiszen önmegtagadással működtél pályádon, a mint azt a tanítói pálya minden hű munkásától követeli. Mennyi zaklatással, mennyi gonddal kellett a hosszú évek során át küzdened, s te hű maradtál; hányszor kellett a hálátlanság keserű poharát kiürítened, s te odaadással tovább működtél. Igaz, csekély lélekszámmal birt a te működési birodalmad, a hol gyakran éveken át fáradtál egy lélek megmentésén ; mig ellenben egy hadvezér csak egy intéssel, egy tollvonással is százezereket küld a küzdtérre, a hol élet vagy halál lesz osztályrésze. így van megírva a világtörténelemben. A te áldásos működésed Isten könyvébe van jegyezve, és ott lesz a te számodra az elismerés és győzelem dicskoronája. A mindenható testi és lelki épségben tartott meg tégedet, hosszú működésedet áldással koronázta. Ezért ünnepelnek nemcsak kartársaid, hanem a társadalom tágabb köre is tudomást vett erről, sőt a magas kormáuy is kitüntető elismerésre méltatta azt. Engedd meg tehát nekem is, hogy szeretett kartársaid nevében szívből üdvözölve mindenkor érzett meleg szeretettel átadhassam ez alkalommal mindnyájunk üdvkivánatát: Isten tartson meg ezentúl is, Isten áldása legyen veled mind végig! Hogy szeretetünknek külső jele is legyen, fogadd részünkről kedves emlékül ez órát. 2. Elnök előterjeszti főtisztelendő Gryurátz Ferencz püspök úrnak főpásztori levelét, melyet az esperesi hivatal közvetítésével az értekez
