Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 8-9. szám - Egyesületi élet
238 módosítása tárgyában küldött átiratát. Nevezett egylet az alapszabályok 4. §-át oly értelemben véli megváltoztatandónak, hogy a tanító- egyesületeknek az egyházmegyék összes lelkészei is hivatalból tagjai legyenek és azután az 5-ik pontot oly értelemben, hogy „a tanítóegyesületi elnök a rendes tagok sorából választandó.* Alelnök a 4. §-nak említett módon való módosítását nem javasolja, mert akkor a czim nem felel meg a fogalomnak, mivel az akkor nem tanítói-, hanem lelkész- és tanítói-egyesület lenne; mi pedig tanítóegyesület alakítására és fenntartására vagyunk kötelezve. Az 5. §-nak említett módon való módosítását ellenben igen helyesli és melegen ajánlja a gyűlés figyelmébe. A kérdésnek beható megvitatása után kimondja gyűlés, hogy a szóban levő alapszabályok módosítását szintén szükségesnek kívánatosnak tartja és pedig — tekintettel arra,]hogy egyházunkban nemcsak a tanító foglalkozik a nép oktatása és nevelése ügyével, hanem a lelkész is, és szükséges, hogy ők e téren is lehetőleg egyöntetűen járjanak el, ezért ez ügy érdekében kívánatos, hogy a tanító-egyesületek gyűlésein és tanácskozmányain a lelkészek is lehetőleg részt vegyenek: — a 4. §-t oly értelemben óhajtaná módosítani, hogy a lelkészek is (rendkívüli) tagjai lehetnek a tanítóegyesületnek; mivel pedig itt tanító-egyesületről van szó és általában nem létezik oly egylet, melynek rendes tagjai az elnökségből ki volnának zárva: az 5. §-t (tán a 9. § ?) a gyűlés úgy óhajtaná módosítani, hogy az elnökség a tagok sorából választandó. Továbbá jelenti, hogy mélt. és főt. Püspök úrtól igen meleg hangú leirat érkezett az Elnökséghez a lelkészi kar ellen felhozott ama vádak tárgyában, melyeket az „Ev. Egyház és Iskola“ a „Nemzeti Iskola* nyomán közzétett. Főtiszt. Püspök úr e leiratából bárki meg- meggyöződhetik, hogy ő a tanítók igaz barátja s jóakarója s ügyeiket szivén viseli, ezért örömmel üdvözölhetjük e leiratot, mely a tanítóság közérzületében maradandó s áldásos nyomokat fog maga után hagyni. — A leiratban ft. Püspök úr nagy súlyt helyez arra, hogy a tanítók az egyházban mindenkor pártfogójukat és jóltevőjüket ismerjék meg és találják fel s ne engedjék a gyanú s bizalmatlanság tövisbokrait a lelkész- és tanítóság között meggyökeredzeni; továbbá, hogy a lelkészek és tanítók egymást ne fölebbvaló és alárendeltként, hanem munkatársakéi tekintsék az úr szőlejében stb. — Alelnök előadja továbbá, hogy ezen főpásztori intelmen és megnyilatkozáson annál inkább örvendhetünk, mivel az ág. ev. tanítóságnak réges-régí vágyát és óhaját tolmácsolja. Ezen intelemből kifolyólag felhívja azután ft. Püspök úr az ev tanítóságot, illetve tanítóegyesületeket sérelmeiknek őszinte nyílt és leplezetlen előadására. — E bizalmas felhívásnak megfelelőleg indítványozza alelnök, hogy egyesületünk is hasonló bizalommal legyen ft. Főpásztorunk iránt, a mennyiben e tárgyban hozandó határozatában ne hallgasson el semmit, a mit maga részére nem tart meg-
