Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 1. szám - Egyesületi tudósítás
21 Hogy a zsinati törvények értelmében az egyházmegyei gyűlésen hivatalosan képviseltethessük magunkat, hajlandók voltunk az egyesületet megalkotni oly feltétellel, hogy annak tanító lesz az elnöke. Egyházmegyénk liberális gondolkozásé lelkészi kara belátta, hogy a lelkészelnök választásának azon látszata volna, mintha az egyesület többé- kevésbbé gyámság alá helyeztetnék, azért készséggel engedett a testület óhajának, annyival is inkább, mert az alakítandó egyesület eleve elismerte az egyházmegye fennhatóságát, s megígérte, hogy annak évente egyszer, irásbelileg referálni fog működéséről. Fenn említett jogunkat az alapszabályokban is biztosítottuk, a mennyiben az erre vonatkozó pont azt mondja: „Az egyesületnek csak rendes tagja visel- hel tisztséget,“ s „rendes tag csak is tanító lehet.“ Az alakuló gyűlést Hegyeshalmon tartottuk meg. Elnökké Hal- wax János, alelnökké Gőhring Mihály, könyvtárossá Matthesz Sándor, pénztárossá Páhr János, jegyzővé alulírott választattak meg. Az új egyesület csakamar megkezdte müködésétis. Hegyeshalmon tartott közgyűlésében elnöke szép megnyitóban jelölte meg az egyesület programmját, melynek veleje: Szolgáld a nevelés szent ügyét teljes erővel, prot. szellemben. Nikó Rezső tartott ezután tanulságos előadást az „iskola tervrajzáról“, Király Gusztáv a „házi nevelésről“ értekezik nagyon szépen. Mivel az ily köszhasznú czikkek csakis a szülőknél volnának valóban értékesíthetők, Gőhring Mihály innítványozza, hogy készíttessék összes iskoláinkról évenkint egy együttes kimutatás, melynek bevezetését mindig ily tanulságos czikk képezze. Az egyházmegye megkeresendő, hogy a kimutatások nyomásának költségeit pénztárából fedezze. Második gyűlésünk főtárgya a természetrajz, földrajz és történet újonnan Írott magyar szövegének megbirálása volt, mely tárgyak jövőben, az egyházmegye által kiadott „Leitfaden“ czimü tankönyvünkben, magyar nyelven is fognak szerepelni. Ezen a gyűlésen választottuk meg nt. Ringbauer Gusztáv, egyházmegyénk köztiszteletben álló, érdemes főesperesét egyhangúlag az egyesület tiszteletbeli elnökének. Legutóbbi gyűlését Miklósfalván tartotta meg az egyesület. Ez alkalommal Gőhring Mihály a felső osztálylyal egy magyar olvasmányt tárgyalt. Előadását a bevezetés előzte meg, melyben rámutat azon nehézségekre, melyekkel a magyar nyelv tanítása közben küzdenünk kell, ha az idegen ajkúak száma az 50%-kot meghaladja. Még nagyobb akadályokra akadunk ott, hol a magyaréi beszélők száma átlag 0, mint p. o. a mi egyházmegyénkben. Be lehetne ugyan hozni a magyar nyelvet, mint tannyelvet, ily körülmények közt is, de az okvetlen az intenzív oktatás rovására történnék. Két urnák nem lehet szolgálni. Nem úgy járnánk-e mint azt Réztolli a „Népt. Lapja“ f. évi 39. számában egyik kollegájáról meséli, a ki 11 évig tűzzel vassal magyarosított a következő eredménynyel: „Tanultak annyit, a mennyit lehetett, de ma- gyarúl, németül egy kukkot sem, sem írni sem olvasni.“ Végre is oda hagyva babérait, elment a dicsőség mezejéről nagyobb karaj kenyér,
