Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 8-9. szám - Tárcza

229 messze kiható ereje van a társadalomra nézve.“ Higyjétek el édes barátim, húszéves tanítóskodásom ideje alatt még soha olyan érzés nem járta át egész valómat, mint ekkor. Nem éppen az elismerés dagasztotta keb­lemet, hanem annak tudata, hogy tanúja lehettem olyan jelenetnek az élet piaczán, a mely oly nemes munkának az eredménye, melyben nekem is volt egy szemernyi részem. így igyekeztem édes barátim a lefolyt 20 év alatt megfelelni magasztos tanítói hivatásomnak iskolában, temp lomban és ezeken kívül. És jövőben is, ha Jsten éltet, szent köte­lességemnek fogom tartani egyházam és a haza érdekében a vallás­erkölcsi nevelés által oda munkálkodni, hogy a rámbizott gyermekek majd tudjanak becsületes, tisztességes emberek lenni jyidjanak erősen hinni Istenben és bízni egy jobb jövőben. Bocsánatot kérek végül B. kartárstól, ha talán várakozásának e rövid visszaemlékezésem által nem feleltem volna meg.“ Fejezte be Cz. collega beszédét. Ez után még pár órai vidám társalgás után bekövetkezett az apostolok oszlása, kiki ment czélja felé: haza. így lett vége a 20 éves találkozónak és — az én munkámnak is. Szíj Lajos, tanító. Kismama, kis emberekről. VII. Csak rövid sétára indultunk és mégis majd a szomszéd falu hatá­ráig elbolyongtunk a nyárutói délután enyhe melegében. Hazajövet épen szemközt jött velünk a falu csordája . . . örege, apraja, tarka összevisszaságban, sőt vagy egy tuczat kecske is vigan ugrándozott a hosszufülű czoczák megett. Egy fehérszőrü gida a többinél is pajko- sabban ficzkándozott egészen Margitka közelében. — Jaj Etelka néni, kéjjűk el azt a kis kecskét nekem, majd haza viszem és kék szajjagot kötök a nyakúja. — Oh Margit, hová gondolsz, méltatlankodóit barátnőm, hiszen az a kecske ezé a bácsié és még akkor is meg kellene tőle venni. No bizony ezért cseppet sem búsult a kis lány. — Hiszen van nekem pénzem, Etelka néni, ezért csak oda adja az a bácsi azt a kis kecskét. Egy ideig kotorászott a zsebében, mig nagy diadallal ki nem halászott abból .... egy árva krajczárkát. * Szinte hihetetlen és mégis úgy van. A két éves cseppség nem csak feljött a saját emberségéből másodemeleti lakásunkba, de lemenet még a lépcső fokokat is megszámlálta .............már úgy a maga módja s zerint.

Next

/
Thumbnails
Contents