Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 8-9. szám - Tárcza
221 letlen iskolámba soha be nem mentem. A végzett tananyagot hetenként pontosan bejegyeztem. Az utóbbi időben még az .előmeneteli naplóban“ minden gyermeket külön az összes tantárgyakból osztályoztam is. A hazafiul szeretetet folyton ápoltam iskolámban. Nem elégedtem meg azzal, hogy a nagy hazafiak nemes példáit, akik vagyonukat, vérüket, életüket, tehetségüket szívesen áldozták a haza szent oltárára, oda állítottam a gyermekek lelki szemei elé; hanem figyelmeztettem őket, magam is jó példával járva elől, hogy mindennemű szükségleteiket, ha lehet, mindig hazai termékekből szerezzék be. A szorgalmas munkára, takarékosságra is igyekeztem iskolám nevelési szellemét irányítani. A mai rideg, sivár, önző korban majdnem kétségbeesett harcz folyik a lét fenntartásáért. Gondoljunk csak a sok rongyos sápadt alakra, akik naponként lézengnek ajtaink előtt; vagy a nagyszámú sikkasztásokra, gyilkosságok és öngyilkosságokra, nézzünk csak széjjel: látjuk a harcz iszonyú pusztítását. És ezen pusztításnak legfőbb oka a vallás- talanság! Nekünk tanítóknak is jutott főképpen ama nemes feladat, hogy mentőeszközül, az Istenben vetett erős hitnek alapját megvessük^ A valláserkölcsi nevelés az, amely a kölcsönös szeretet, az Istenben vetett erős bizodalomnak csiráját meggyökerezteti a fogékony gyermeki szívben. Úgy igyekeztem nevelni a rám bízott gyermekeket, hogy az iskolából magukkal vihessenek az erős hitnek nemes talizmánjából, amely talizmán utóbb megerősödvén, bizton, bátran tudjanak megállni az élet viszontagságai között. Óh, mert a vallásos ember gonoszát nem, csak jót cselekedhetik. A tanítást iskolámban mindig énekkel, imával kezdtük és végeztük. Különféle alkalmi imákat, énekeket — ez utóbbiak közül néhányat önállóan elénekelni is — tanultattam be. Az egyes tantárgyak körében igyekeztem az Istenben való hitnek megerősítésére és a vallásosság érzetének fejlesztésére. Atemplomi isteni tiszteletekre minden reggel, felügyeletem alatt, kettesével szép rendben mentek a gyermekek. Vasár- és ünnepnapokon is kellő áhitatossággal mutattam példát az Istennek tiszteletére. A jó példa úgy a gyermekekben, mint a hívekben fokozza a buzgóságot. Éppen úgy jó hatással van a népre, ha lelkész és tanító jó egyetértésben vannak egymással. Hogy milyen lelki épüléssel távozhattak azon templomból a hívek, a hol a tanító — ha igaz — a szent beszéd alatt körmeit tisztogatta és a lelkész pedig ott mindjárt a szószékről rendre utasította, annak elképzelését rátok hagyom. A vallásosság fejle ztését elősegítik még a gyermek-istentiszteletek is. Náiunk ezen istentisztelet áll énekből, imából, a gyermeki felfogáshoz mért rövid, de példákban gazdag beszédből, s esetleg ennek lekérdezéséből. Tapasztalásból mondhatom, hogy ezen istentisztelet által a gyermekek példát adtak akárhány világba merült szülőnek, testvérnek s sok más templomkerülő egyénnek, úgy hogy azok buzgó templomba járóvá váltak. Erősbül ezen isteni tisztele.teken a gyermekekben a vallásos hit és ennek szeretete. Emeli a buzgóságot az egyöntetű, szabatos közös éneklés és a jól,
