Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 8-9. szám - Simkó Endre: A kántor-tanítók állami nyugdíja

214

A nyugdíj végösszeg-ének a miniszteri szabályrendelet értelmében való

megállapítása az ország összes kántor-tanítóira nézve méltánytalan és sérelmes; mert — 1. a kántor-tanítók többnyire kisebb községekben vannak alkalmazva, hol is az iskolában teljesített tanítás a födolog, míg a kántorsng csak mellékes foglalkozás, vagyis: vasárnapokon és ünnepnapokon, tehát szünnapokon teljesítendő, illetve a hétköznapok korán reggeli, tanítás előtti óráira eső istentiszteletekre és évenként egy pár temetésre vonatkozik, melyet, különösen faluhelyeken, többnyire a tanítási időn kívül végeznek; — 2. a kántor-tanító épen ügy köteles elvégezni a

tan terv által előirt anyagot, mint más tanító. Ha itt-ott elvétve 1—2 órát mulasztania is kell, ez csak látszólagos mulasztás; mert a tantervben előirt anyagot el kell végeznie, tehát annál többet kell dolgoznia máskor, vagyis korábban kell kezdenie vagy későbben végeznie a tanítást. Eme eltérések azonban csak esetlegesek. Világos tehát, hogy a kántortanító épen olyan s épen annyi tanítói munkát végez, mint más nem kántor-tanító; érthetetlen tehát, hogy miért kisebb a nyugdija?; — 3. sérelmes a miniszteri rendelkezés azért is, mert a kántor-tanítók túlnyomó többsége nem élvez külön tanítói és külön kántori fizetést, hanem a kettő egy el nem választható egészet képez s így üti meg a törvényes minimumot, avagy itt-ott elvétve a minimumnál többet is; de hát a nem kántor-tanítók közül hánynak, de hánynak magasabb a fizetése 400 frt illetve 800 koronánál ? Ha a munka-arányt vennök alapúi, akkor a tanítói munkásságra esnék 90°/0, sőt több is, a kántorira 10°/0. illetve még kevesebb; még is kántori illeték czimen 50°/0-ot vonnak le; hol itt a méltányos arány? Pedig a 10°/o nyi levonás is jogtalan s igazságtalan, mert mint előbb bizonyítani, a kántor-tanítónak teljes s nem 90%-os tanítói munkát kell végeznie. — 4. Méltánytalan, jogtalan tehát sérelmes, hogy a kántor-tanító negyven évi munkásság után nem az utolsó, tehát legmagasabb fizetését élvezi nyugdijúl, mert hiszen rászolgált tanítói munkájával, mert ez az összeg amúgy sem nagyobb, mint más tanítóké.

A kántor-tanítók sérelmét az 1901-ik évben eszközlendő nyugdíj törvény revíziója alkalmával orvosolni, vagyis a kántor-tanítókat más tanítókéval teljesen egyenlő végellátásban kell részesíteni, nyugdíjvégösz- szegűl az utolsó fizetést megállapítani a stoláris, illetve a temetések után járó jövedelem levonásánál. E jogos s méltányos kivánalom indokolására a következő tények szolgálnak :

a) a kántor-tanítók oklevele ugyanaz, mint bármely más országos érvényű oklevél ; ha van különbség, az a kántor-tanítók oklevelének javára esik, niert a kántorképesítés a tanítói oklevelén többletként szerepel;