Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Tárcza
0 199 Király és nemzet megértették egymást. A szabadság fája erősödött izmosodott, ágait védőleg terjesztette ki Szt-István koronája országainak minden népe fölé. Mai ünneplésünk nemcsak a nemzet virágvasárnapja, de husvétjá- nak is emlékünnepe. Király és nemzet egyesült erővel munkálkodik ma már e haza polgárainak boldogításán. Évtizedek alatt pótoltuk az évszázadok mulasztását. A király és nemzet szive összeforrt. E haza utolsó falujában, a legkisebb kunyhóban lakó ember is őszintén osztozik királyának örömében, bánatában. Érzi, tudja e hazában kor és nem különbség nélkül mindenki, hogy ily szerető édes apja népének, mint a mi jó öreg királyunk évszázadok óta nem volt a magyarnak. A nép és a történet alakját, uralkodói erényeit már is Mátyás királylyal s Nagy Lajossal veti össze. Kérjük a Mindenhatót, mindennapi imáinkban, hogy nemzetünknek e szerető édes atyját óvja minden veszedelemtől, tartsa meg életét a mi javunkra, hazánk boldogságára minél tovább! Kedves tanuló ifjúság! Lapozgassák Önök nemzetünk történelmét szeretettel. Gondoljanak hálával, kegyelettel nemzeti szabadságharcza- ink hőseire. Ne feledkezzenek soha el azokról, a kik életüket hazájukért feláldozták, de jusson eszükbe mindenkor az is : elvesz a földsziné- ről az a nép, mely dicsőségét, hírnevét csupán a múltak emlékeiben keresi. Az iskolának, a tanítónak és minden igaz magyarnak arra kell törekednie, hogy nemzetünknek ne csak múltja, dz jövője is dicső legyen. Ennek az eszmének kell a tanító és tanítványok szeme előtt lebegni. Ha a munkában fáradni kezdenek, ha a heverés párnája csalogatja önöket, gondoljanak európa néprajzi térképére. Jusson eszünkbe, hogy mi maroknyi nép mennyire bevagyunk ékelve két nagy nép tőrei közé. Az egyik ép úgy mint a másik elnyom, beolvaszt bennünket, megsemi- síti nemzetünket, ha e hazának minden fia híven be nem tölti azt a helyet, a hová a jó Isten állította. Fennmaradásunkat, nemzetünk dicső jövőjét csak kettő biztosíthatja : a forró hazaszeretet és a művelődés. Szerezzenek alapos ismereteket, övezzék fel a tudomány pánczélját, hogy a világosságot a legutolsó falusi kunyhóba is bevihessék, népünket a világpolgársággal csábítók elveinek veszedelmességéről meggyőzhessék és olyan nemzedéket nevelhessenek, a mely első sorban magyarnak érzi magát. Aczélozzák izmaikat, erősítsék jellemüket, hogy a haza kül- és belellenségeivel — ha kell — diadalmasan megküzdhessenek. Ha a zászló, a melyen a hazaszeretet, alkotmányos király iránti hűség és a lelkiismeretes kötelesség teljesítés állanak, egyszer a mi kezünkből kihull, vegyék fel Önök, védjék meg s adják át becsületben utódaiknak. Csak is az ily irányban működő kitartó munkával, hangyaszorgalommal a nemesen való lelkesedéssel ünnepelhetik Önök, s ünnepelheti a magyar az ősök szelleméhez méltóan nemzeti újjá születésésünk emlékünnepéti így de csak is így zenghet még évezre- dekik magyar ajakról milliók kiáltása: élyen a haza! éljen a király ! (Csurgó). Pethes János.
