Evangélikus Népiskola, 1900

1990 / 6-7. szám - Tárcza

194

nyékét juttatott osztályrészül. Tudta ezt Pálfy és hitte, hogy ez lesz azon forrás, melyből ő is meritni fog.

Bátran nyúlt ezen eszköz után ; kért, zörgetett s kérése viszhangra talált nemcsak a hazai, de a külföldi protestánsok körében is. Mindenek előtt — külföldön — a lipcsei superintendenst — Dr. Grossmannt kereste fel 1855-ben s miután tőle erkölcsi s anyagi támogatást nyert a következő évben két apostol társa vette kezébe a vándorbotot. Rövid idő alatt megfordultak Aus-ztriában, Német, Franczia, Angolországban és Svájczban, a legjobb eredményt mutatva fel. így Bécsben egy soproni születésű bankigazgató, Murmann Péter lovag 1500 frtot adott. A porosz miniszterelnök saját aláírásával ellátott ajánlólevelekben hívta fel hitsorsosait az adakozásra s a rendelkezésére álló adakozáshoz. A hamburgi polgármester, hanoverai király, angol királyné, protestáns herczegek, a városok közül Páris, London szintén készséggel áldoztak a nemes ügy érdekében, így pl. maga a lipcsei elöljáróság három év alatt 10,000 írttal segélyezte magyar hitsorsait.

Mig barátai a külföldön jártak, Pálfy itthon szintén hozzálátott, hogy a megindúlt mozgalom hajó-törést ne szenvedjen. Minden gyülekezetét, minden a közügy iránt érdeklődő egyént, legyen az akár magán ember, akár hivatalbeli férfiú, felkeresett kérelmével s felhívta, hogy járuljon hozzá filléreivel az intézet mielőbbi felállításához. Hogy Pálfy szava nem maradi csak kiáltó szó, mely viszhang nélkül elvész a pusziéban, mutatja az is, hogy 1857-ben már megkezdték az intézet építését s a következő 1858. okt. 3-án már meg is nyitották. 60,000 frtot képviselt a Pálfy kezdeményezéséből s buzgóságából létre jött intézet, melyet most már az egyházkerület vett oltalma alá.

Pálfy lett az új intézet első igazgatója. Az intézet készen volt, de fel is kellett azt szerelni a szükséges dolgokkal. Ki lett volna erre újból alkalmasabb, mint Pálfy ? ! Fölszerelte, berendezte ő a mint csak lehetett, személyesen téve gyakran a legapróbb dolgokat is. Csakhamar hirt, nevet is szerzett az intézet, mely büszkesége egyházkerületünknek s zászlóvivője a keresztyén túdományosságnak. Ne is féltsük addig tgy- házu?ihat, míg az onnan kikerült tanító nemzedéket mind e mai napig az igaz élő hit megtestesülései vezérlik az igazságra, mert az ige védi maga magát. A ki tehát minket félt az elvilágiasodástól (!) az vagy az igébent vagy az igehirdető erősségében kételkedik. Erre pedig . . . nincs oka.

De hisz Pálfy ezt nem tette, s mi most azt akarjuk tudni, hogy még mit tett ‘ az elmondattokon kívül, tehát erre felelek. Az iskolai gondok mellett rá ért Pálfy oly intézményekkel is gazdagítani egyházunkat, melyek áldásthozó, üdvös eredményt hagytak maguk után. Ezek egyike az egyetemes ev. segélyegyesület, másika az egyházi épületek biztosítása tűzkár ellen. Mindezen intézmények az ő nevéhez fűződnek; azonkívül kézikönyveket adott ki s az ekként befolyó összeget szintén intézeti kiadásokra fordította. Általában minden módot, eszközt megragadott, melylyel a siker biztosítható volt. Azonban az a folytonos