Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Bándy János: Nyilvános évzáró vizsga
188 gyermeksereg a májasnak szebbnél-szebb virágjaiból készült koszorúkkal az Urnák házában és kis sziveikben a népnevelésnek egy-egv oltárocská- jával. Vidékünkön gyakorlati jó szokás szerint egymásután érkeznek a környékbeli gyülekezetek lelkészei és tanítói — a jelentős nap e szép örömét fokozandó. Kezdődik a hivatalos ünnepség! Örömtől sugárzó szemekkel, de ünnepig komolysággal megharsan a gyermeksereg ajkán a > Jövel szent lélek Úr Isten« szép ének erőteljes hangja s buzgó fohász száll az egek Urához segedelemért egy nagyobb fiú ajkáról, s utána a vallási tárgyakkal kezdődik a tanévben tanultak előadása. A templom zsúfolásig megtelten oly képet mutat mely egész éven át úgyszólván egyetlen a maga nemében. Férfiak és nők, öregek és ifjak mind-mind jelen vannak, ki ülve, ki állva, — de folyton figyelemmel hallgatva a vizsgái rendben feltüntetett tananyag osztályonkénti előadásait. Oh ezen nap igazán lélekemelő szent nappá van avatva prot. gyülekezeteinkben úgy a tanítóra, valamint a tanulóseregre és a gyülekezetre nézve. A tanítóra nézve: mert e napon lelki örömmel győződhetik meg arról, hogy hosszú fáradozásaiért itt megtalálja a méltó erkölcsi jutalmat, a gyülekezet elismerését. Mert azok az örömkönyek, melyek a gyöngéd, édesanyák szemeiből időként ki-kicsillámlanak s az a komoly megfigyelés, mely a gondos apák arczárói letükröződik nem-e értékesebbek minden egyéb múlandó drága ékszernél? Óh igen! Ezt én többre tudom becsülni Dárius minden kincsénél, mert tudom, hogy ezt a rozsda és moly soha meg nem emészti s évenkint meg-meg újuló erővel ismét helyet kér magának. És a kis múzsa sereg? Óh ez is repes az örömtől, hogy végre bemutathatja kedves övéinek azt a szinmézet, melyet 8 hónapon át szorgalmasan gyűjtögetett, ez által számukra soha el nem múló örömöt szerezvén. Végre a jó szülők, nem boldogan győződnek-e meg arról, hogy prot. buzgóságukkal járó, és sokszor bizony terhes anyagi áldozatokkal fenntartott iskolájukban legféltettebb kincseik — édes gyermekeik oly javakat szereztek, melyet senki és soha el nem rabolhat tőlük. Nagyban neveli az ünnepség fényét és érdekességét azon szép szokás is, mely szerint a közel lakó egyházi személyek egyakarattal megjelennek azon. Legyen ezért nekik e helyen is a legmelegebb köszönet, azon óhajtás kapcsán, hogy vajha az idők végéig munkálkodhassanak közre ily szent czélt elérésében prot. népnevelésünk felvirágoztatására. íme a mi vidékünkön ilyen képet nyújt egy prot. nyilvános évzáró vizsga lefolyása. Bezárhatnám ugyan ezzel tudósításomat, de miután az utóbbi években úgyszólván országos mozgalom indult meg a tanítóság részéről az évi záróvizsgák eltörlése érdemében, tehát e felfogás ellenében határozattan ki kell nyilatkoztatnom, hogy ezen intentiót nem csak hogy el nem fogadom, de sőt egyenesen kárhoztatom. Mert váljon miért fosztanánk meg magunkat is, gyermekeinket is, gyülekezetünk felnőttéit a szülőket is azon lelki örömtől, melyet e nap nyújt? Mi protestánsok különösen ezt nem te-
