Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Matthesz Sándor: Iskoláink czélja és a magyar nyelv
180 az alapot, a mely folytán most képesek a reájuk háramlóit kötelességüknek lelkiismeretesen megfelelni. Politikai éretségrŐl, a köznépre vonatkoztatva, alig szólhatunk. A magyar jog népünk között a gondolható legnépszerütlenebb. Törvényeink közhirrététele nem a leg- gyakorlatiabb. Szövegezésük oly tömött, telve hivatkozásokkal előbb hozott törvényekre, hogy bizony jogász is kell ahoz, hogy azoknak in- tentióit tisztán lássa. A törvények áthágása legtöbb .esetben, azok nem ismeréséből származik ; a mi nem mentség. Ezen népszerűtlenségben rejlik oka ama szomorú tapasztalásnak, mily rideg közönyösséget tanúsít népünk a törvény rendelkezésével szemben. Sokan azt hiszik, hogy ha adójukat rendesen fizetik, eleget tettek honpolgári kötelességüknek. Nem értik, nem becsülik az államot, a törvényeket. Minden új törvényt, hatósági intézkedést gyanakodó szemmel fogadnak ; a bíróság a köz- igazgatási hivatalnok szemükben csak nyűg, a melynek súlya reájuk nehezedik. Innét származik a sok ferde Ítélet, a melylyel a kormányt, törvényhozást sújtják. A tömeg politikai kiskorúságában rejlik az ok^ hogy a szociális eszmék termékeny talajra találnak. A nép tudatlansága a horog, a melyre a hamis próféták áltanaikat csalétekül akasztják. Az állam az iskolától várja, hogy az hintse el a világosság csiráját, hogy a nép ne legyen martalékára a sötétben halászó kalandosoknak. Az iskolától várja, hogy megbirja Ítélni, mi a jó, milyen jóság felel meg leginkább életviszonyának, hogy bírjon oly mérvben politikai éretséggel, hogy saját és a haza javát czélozó intézkedéseket helyesen megítélhesse. Ide kívánom, mint feltétlen szükséges eszközt csatolni az állam nyelvének elsajátítását. Mert úgy a közigazgatásban, mint a bíróságnál ennek tudása nélkül nem működhetik, sőt, hogy lépten-nyomon istápolásra ne szorúljon, szüksége van reája, mint közönséges polgárnak is. Az iskola hatáskörébe tartozik, hogy a népet az egységes államnyelv feltétlen szükségességéről meggyőzze, a mi annál könnyebben fog sikerülni, minél magasabb fokán áll a műveltségnek. Az állam harmadszor azt kivánja, hogy veszély idején a hazát fegyverrel védjék meg, azaz harczképes polgárokat akar neveltetni. Ehhez mindenek előtt ép test és egészség szükséges. Azonban nem elég a nyers erő ; a szent ügyről való meggyőződés fel ér amazzal. A sok téves nézet eloszlatását, melylyel éppen e téren találkozunk, az állam szintén az iskolától várja. Nem elég, ha az állampolgárai életre valók, harcz képesek, ha bírnak bizonyos fokú politikai érettséggel, hanem szükséges, hogy önként, jóakara tűkből teljesítsék kötelességüket. Igaz, az államnak megvan a hatalma, a melylyel a makacskodókat engedelmességre kényszerítheti, de mindig feltétlenül szükséges, hogy minél nagyobb számmal legyenek azok, kiket nem kell ösztökélni, mert a mily mértékben szaporodik az ellenszegülők tábora, oly mértékben fogy az engedelmesek zöme és az állam élete megszűnt, ha mindenki megtagadja az engedelmességet. Az állam fennállása tehát függ az erkölcsi alaptól, melylyel polgárai bir-