Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Szutter Dániel: Szükséges-e az egy tanítós, osztatlan népiskolák részére külön tantervet készíteni?
173 tanterv sem igen vesz fel, — bajjal lesz feldolgozható, s az énektanításra kiszabott heti 2 óra nagyon kevés arra, hogy zeneelméletet tanítsunk, s a szép, honszerelmet ébresztő, nemes érzelmeket keltő éneklésben is kellően gyakoroljuk növendékeinket. Már pedig a főczél mégis csak ez utóbbi volna ! Igaz, be kell látnunk, hogy jó magyar népünk szépen, szívhez szólóan énekelni nem igen tud, s nem egyszer kérdezzük, — midőn az az egyszerű olasz és német munkás estidón egy csoportba verődve érzéssel, kellemesen zengi el összhangosított dalait: — miért nem tud énekelni a mi népünk is ? Bizony csak egyszerűen azért, mert eddig az összhangosított énekek tanítására kevés gondot fordítottunk, mert nem igen adtuk meg az alkalmat arra, hogy népünk egyesületekké tömörülve, énekkarokat képezve, a szép éneklésben tovább gyakorolhassa magát és kevésbbé azért: mert a kótát nem ismeri. Avagy tán minden kótais- merő jó énekes is ? Legkevésbbé sem. Tehetségkell ahoz és sok — sok gyakorlat ! Ebből folyólag a tantervjavaslatban előirt elméleti énektanítási anyag a legszükségesebbekre redukálandó, hogy minél több időnk maradjon az összhangzatos énekek betanítására. A rajztanítás nagy fontosságát ismerjük mindnyájan. Bizony — bizony kívánatos dolog, hogy általa is ébresztessék a népiskolás növendék szépérzéke, s óhajtandó, hogy a kézügyesség tanítása által szemmértékét, alakító képességét s ízlését fejleszszük. De kérdezem ; az a tanító, ki természet után rajzolni, s a slőjd-iskolában egyet mást formálgatni nem tanult, hogy fogja az említett tárgyakból előirt anyagot iskolájában sikerrel feldolgozhatni ? A legtöbb iskola beszerzi-e a rajztanításhoz szükséges gipszmintákat, felállítja-e a kézimunka termet, kézhez adja e a szükséges eszközöket? Bizony alig. — Jó lesz tehát e tekintetben szükebbre szabni az igényeket. Először póttanfolyamokat kell tartani a tanítók részére, hogy természet után rajzolni, faragni, agyagból díszítményeket készíteni, szalmamünkákat előállítani megtanuljanak, s csak azután kerülhet a sor a tanításra 1 No de e tanterv a „jegyzet“ szerint a helyi körülményekhez képest módosítható, következéskép, ha majd egyik-másik tanító, — mint eddig, — csak a kosárfonásra, zsomborkötésre, vagy szalmakalap készítésre tanítja meg növendékeit, ép úgy eleget fog tenni e tekintetben kötelességének, mint a ki jól felszerelt slöjd-mühelyben szebbnél-szebb apróság faragásában képzi ki a reá bízottakat. Ebben azután meg is nyugodhatunk, de a rajzolás anyaga okvetlenül megkevesbítendő. Hogy a női kézimunkákból elvégezhető-e mindaz, mi elő van írva, majd megmutatja a tapasztalat. A gazdasági s háztartási ismeretekből is oly sokat követel a tantervjavaslat, hogy azt teljes egészében feldolgozni képtelenség, részben feldolgozni is csak oly helyen lehetséges, — de meg csak oly helyen kellene is! — hol a gyakorlati kivitelre mód kínálkozik, vagyis ott, hol az iskolához mező, rét, kert, vagy faiskola tartozik. A többi iskola a gazdaságtan tanítása alól felmenthető. Az anyag redukálása okvet-
