Evangélikus Népiskola, 1900

1990 / 6-7. szám - Fiedler János: A túlterhelésről

165

letben tűnik ki a mester. A ki jóllakott, annak időre van szüksége, hogy emészthessen. Ma valaki vacsorához ül, mielőtt az ebédet megemésztette, elrontja a gyomrát. Ez azonban még nem nagy baj. De ha valaki szellemi csömört kap, azon többé semmiféle Karlsbadi kúra nem segít. Ki van mutatva, hogy két órai folytonos és megfeszített szellemi munka annyi testi erőt emészt föl, mint egy egész napi testi munka. ,Uraim — mondá Dr. Drücker egy lipcsei paedagógiai estén — vessenek egy tekintetet gyermekeink vaskos tankönyveire ! olvassák át figyelemmel a tanterveket és szabály-rendeleteket, s bámulni fognak rajta, hogy gyermekeinknek mit és mennyit kell fogyasztaniók a különféle stúdiumokból. Mily rohamosan kell a tanítónak haladnia, hogy keresztül hajtsa az előirt óriási tananyagot. Idő hiányában hányszor mellőzni kénytelen a kérdezgető és fejtegető tanmódot, hogy helyet engedjen a száraz, összefüggő előadásnak. S a hézagos iskolai tanítás pótlása czéljából hányszor s mily nagy mértékben kell igénybe venni a gyermekek házi szorgalmát !u

Nem ismerem ezt az urat, de ét zeni, hogy igaza van, s a mit Lipcsében elmondott, nekünk is szól. Az osztatlan iskolában sokszor a legjobb akarat mellett sem jut idő némely dolgok alaposabb megmagyarázására. Hányszor adtam föl olyan leczkét, mely nem volt kellően előkészítve s megmagyarázva. Igaz, nem is volt ám köszönet benne. A mi a felszínen úszik, az nem képezheti szigetképzésnek alapját. Az olvasmányok tárgyalását hányszor mellőztem, pedig jól tudom, hogy a jóság szeretet, hála, engedelmesség stb. erényét itt jobban s több eredménynyel szolgáltam volna, mint bármely más tárgynál. És ha önvallomásaimat folytatni akarnám, mondhatnék még egyebet is, mást is, De minek? Egy gyékényen árulunk. Mindnyájan tudjuk, hogy az elvégzett anyag mennyisége mindig rovására van a minőségnek. A mely években kiválóbb a bor, rendesen szükebb a termés. Még mindig barátjai vagyunk a szép és hangzatos frázisoknak, a fényes évzáró vizsgáknak, és akár hányszor feláldozzuk a lényeget a formáért. Pedig jobb volna kevesebbet, alaposan végezni, jól megrágva, jól fefogva, az életnek — mint sokat, félig felületesen a látszatnak s a feledésnek. Kevesebbet szántsunk, de mélyebben járjon az eke. Más dolog haladni, és más sietni. A természet is lassú léptekkel halad, és mintegy észrevétlen eszközli a test fejlődését. A szellemmel sem kell jobban sietni. Minden fejlődés fokozatos. A csemete először gyenge hajtásokat ereszt, ezzel mutatja, hogy él. Ezután virágzik, s csak évek múlva hoz gyümölcsöt. Virágzás előtt nincs termés. Nem lehet szaladni olyannal, a ki csak most tanul járni. Türelem! ha nagyokat lépünk, a gyermek elmarad tőlünk. A sas is anitja fiát a nap felé repülni, de csak akkor, ha szárnyai kinőttek. A kezdet itt is a fa egyik ágáról a másikra történik. A ki leghívebben vissza tudja magát varázsolni saját gyermekkorába, az lesz a legjobb tanító.

Vegyük a népiskolai tantárgyak közül közelebb szemügyre pl. a nyelvtant. Nehéz, unalmas tárgy. Sok fáradsággal jár, és kevés hasznot