Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 5. szám - Tárcza
153 És otthon sírva panaszolta fel áldott lelkű Mari nénjének, miért nem világosította ót fel annak idején, hogy még sem papirgombócz ám a foldgőnib . . . * * — Maji néni kéjem, csináljon belőlem figuját. És Margitka cziczamódra hizelgett a néninek, mialatt az csodálkozva a különös kérésen, nevetve mondta a cseppségnek: hiszen elég figura vagy anélkül is, milyent csináljak még belőled? — Olyant, mint a Maji néninek is van, türemetlenkedett a kicsike. Nézzen Maji néni, így . . . És a mennyire gömbölyű kis karjaival csak tehette, felhajtogatta rövidke haját a fejére, ekként magyarázva meg a néninek, hogy az ő hajából is csináljon neki „figuját“, azaz frizurát. * * * Egy más alkalommal ismét azt keserítette el Margitkát, hogy neki mindig csak nagy fodros empire ruhácskákat varrnak a nénik. — Ugye Etekka néni, nekem is vajjnak majd olyan dejekas juhát, mint az Ijénkének van ? Az én leánykám édeset kaczagott az aranyos babán és nagy szakértelemmel magyarázta kis társnőjének, hogy Margitka nem hordhat derekas ruhát, mett még nincsen csípője. Milyen nagy indigráczióval utasította vissza a cseppség ezt a vakmerő állítást. — De bizony van nekem hájom czipőm is! Egy jégi, egy új, meg ez ni, a mi jábamon van . * * * 9 Irénkém már vagy egy hete barátnőim vendége volt. Épen reggelinél ült az egész család, midőn Margitka minden előzmény nélkül azon kérdéssel fordult játszótársához, mikor mén már haza ? De már ezt nagyapa sem hagyta szó nélkül. — De nagyapa, hiszen most nem az Ijénkétől, hanem a Maji nénitől kérdeztem . . . * * * Egyik elmúlt esztendőben nagyon, nagyon korán vándorútra kelt a gólyamadár . . . A kis Margit otthona felett is nagy kelepeléssel szállt tova a hosz- szucsőrű léghajósok egy csapatja. — Etekka néni! Maji néni! sikoltott a vándorok láttára a kicsike, bújjunk el hamaj, mert bizonyosan ezek között volt az a gólya is, a melyik engemet ide hozott és most vissza akaj vinni oda a honnan ellopott . . . * * * Az omlós túrós csusza után, melyről még a lelke sem hiányzott, bizony örömest elkvaterkáztak a jegyző úr vendégei egy órácskát. A jó bor csakhamar megoldotta a falusi notabilitások nyelvét és a csendes sziestát zajos vitatkozás váltotta fel.
