Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 5. szám - Sass János: A közoktatás államosításáról
130 »A protestánsok — hogy egy jeles egyházi Írónk szavait idézzem — eszméért lelkesednek, elvet szolgálnak, eszményért küzdenek. Ez az eszme az igazság, mely szabaddá tesz, ez az elv : a lelkiismeret és gondolat szabadsága, mely mindeneket megvizsgál és a mi jó, azt megtartja, ez az eszmény : a folytonos és az általános tökéletesbűlés, haladás.« A protestantizmusnak az elve : a szabadság azouos a magyar nemzet hagyományos, úgyszólván veleszületett szabadságszeretetével. A politikai viszonyok úgy hozták magukkal, hogy a protestantizmus, a lelkiismeret szabadság tártoríthatlan harczosa, egyszersmind a politikai szabadság bajnokává lett. A protestáns iskoláknak nemcsak az általános felvilágosodás terjesztése volt tehát a feladata, s nemcsak az, hogy hitbuzgó egyháztagokat képezzenek, hanem hogy a szabadság eszméjét a zsenge ifjúi keblekben elhintsék és így az általános emberi raivelődést előmozdítsák. Azért mondjuk méltán, hogy az iskolák az Isten veteményes kertjei, mert annak a szabadságnak terjesztése mely mindennemű zsarnokság, tehát a bűn hatalma ellen is küzd, valóban isteni, gondviselésszerü feladat. Az most már a kérdés, eljutott-e az ember a nagykorúság oly magas fokára, hogy e feladatoknak a protetstantizmus nevelés nélkül is képes saját erejéből megfelelni. Mert ha igen, akkor csakugyan felesleges munka és fáradság fenntartani azokat az intézeteket, nem lévén azoknak más hivatásuk, mint a melyet az állami vagy községi intézetek is kifo- gástalanúl betöltenek. A felvilágosodás utáni vágy azt hiszem ma már oly általános, hogy azt erőszakkal sem volna képes semmiféle hatalom elfojtani. A nép minden rétegeibe elhatott az ismeretek szükségérzete. E téren a protestantizmus mondhatni czélt ért s annálfogva nyugodt lélekkel adhatja át a tért más erkölcsi személyeknek. A mi pedig az egyháztagok nevelését illeti, ezt a czélt talán el lehetne érni pusztán a vallásoktatással is. Azonban kétségtelen, hogy e téren, ha iskoláinkat kiadjuk kezeink közül, a katholicizmussal szemben igen egyenlőtlen fegyverekkel lépünk ki a versenyre. Mert a katholikus egyház ma is egyedül üdvözítő egyháznak hiszi magát s mély sajnálkozással tekinti az eretnekeket, kik mind a pokolra jutnak s annálfogva mig a protestánsok a lelkiismeret szabadságát hirdetve tiszteletben tartják mindenkinek vallásos meggyőződését, addig azok Isten előtt kedves dolgot vélnek cselekedni, mikor rábeszéléssel, Ígéretekkel, csellel sőt erőszakkal téríteni igyekeznek. S e törekvésükben ma is támogatja őket az anyagi hatalom, mely kezükben van. Ha meggondoljuk, mennyi gyarlóság van az emberben, mily sokan vannak, kik a kisértéseknek ellenállani nem tudnak, nagyon de nagyon kétséges, hogy azon erővel szemben, mely a katholieismus e törekvésében és hatalmában rejlik, meg tudunk-e állani, képesek leszünk-e hivatásunknak megfelelni, ha a mi nevelésünk csupán csak a vallásoktatásra szorítkozik.
