Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 4. szám - Tárcza
124 Jöttek is aztán megnézni a nagy csudát, különsen az asszonynépség sorából. Mikor meglátták a tömérdek nagy hernyót, iszonyodva húzódtak hátra : hogy hát hogyan tud tanító úr ilyen förtelmes, jószágokkal vesződni! Nem piszkos ez galambom — válaszólám — s egy szép példányt újamra véve oda mutatom; lássa, tisztább ez sok szurtos kis gyermeknél, kiket maguk mégis nyalnak-falnak. Leveti ám az is a szennyes ruháját csaknem minden ötödik napon, vagyis megvedlik, és tisztán jelenik meg, mintha neki is vasárnapja volna. Csak meg kell ezeket szokni, mindjárt nem lesznek oly iszonyatosak. Aztán meg azért van a víz, hogy kezünket munka után abban megmoshatjuk. Pár nap lefolyása után a hernyók már kötni kezdtek s számuk rohamos apadtával egyre kevesebb lombra volt szükség, szegény öregem nagy megkönnyebbülésére. Végre valamennyien bekötötték magukat s a gubókat megtisztogatva beváltási helyükre szállíthattam. Hazaérkezvén, öregemnek 42 db vadonatúj egy torintost olvastam oda, mint a rája eső részt. Nagy volt öröme az öregnek s mindössze csak annyit tudott mondani örömében. — No ezt nem hittem volna ! — Most pedig menjen el öregem a biró uramhoz — szóltam — mutassa meg neki, hogy mit hoztak magának a selyemhernyók, hogy még aratással sem igen lehet többet keresni ennyi idő alatt. Mondja meg neki, hogy azt üzenem, hogy ha a selyemhernyók megnézéséről meg is feledkezett, lássa meg legalább a hasznot s többé ne kétkedjék abban, hogy a föld hátán olyan hernyók is léteznek, melyek az embernek egy kis fáradság után nagyon szép hasznot nyújtanak. Pár nap alatt már az egész faluban csudálkozással beszéltek a selyemhernyók hasznos voltáról. A következő tavaszon már több szegény ember jelentkezett selyem tenyésztőül; én pedig lemondtam a további tenyésztésről, mert a lombot nem akartam még nálamnál is szegényebb emberek elöl elszedni s őket ezzel megrövidíteni. Tevékenységem mindössze abban nyilvánúlt, hogy felügyeltem a helyes kezelésre s a tenyésztőket a szükséges tanácsokkal elláttam. * * * Ezt a tanulságos históriát pedig egy tanító naplójából vettem ki, okulására mindazoknak, kik a szederfa és selyem tenyésztés jótékony és közhasznú intézményével mind e mai napig sem tudtak még megbarátkozni. Karoljuk tehát fel és kedveltessük meg a néppel egy szivvel- lélekkel a szederfa és selyemtenyésztést annak valódi érdeme szerint; mert a lakósság folytonos szaporultával az elosztás által naponként keskenyülő szántóföldek már már alig képesek fedezni a szegényebb családok szükségleteit, és minden kínálkozó jó alkalmat két kézzel kell megragadni, hogy tisztességes munkával jövedelmünket biztosítsuk. Mert
