Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 4. szám - Tárcza
120 Az öreg János bácsi. — Napló töredék a szederfa- és selyemtenyésztés köréből. — Mikor én az öreg János bácsiék falujába kerültem tanítónak, ott még vajmi keveset tudtak a fatenyésztésről ; a selyemtenyésztést pedig éppen csak híréből ismerték. Volt ugyan akkor már egy kis csucska darab terület, melyet faiskolának csúfoltak, de abban néhány darab elvénhedt füzfabokornál nem volt egyéb található; a tisztásabb rész pedig kaszálóul szolgált. Nagy hiánya volt ily körülmények között a faluban a gyümölcsfának. Az a néhány létező, tán elejtett magokból felnevelkedett félvad gyümölcsfának apró és izetlen termése is — különösen a fiatalabb nemzedéknél — csaknem czukorszámba ment s így meg nem tudta volna azt őrizni a tolvajoktól tán még egy regement vasasnémet sem. Próbálgattak ugyan más vidékről méregdrága pénzen fiatal gyümölcsfákat vásárolni, de isten tudja miért, tán azért, mert mire azok megérkeztek a messze útról, már félig ki voltak száradva; — vagy tán nem értettek az elültetéséhez; — vagy pedig a fácska más talaj és égalj alá kerülve, nem érezte magát otthonosan ; — az is lehet, hogy a kellő gondozás hiánya miatt, de bármi okból is, a fácskák semmikép sem tudtak zöld ágra vergődni s rövid idei sinylődés után bizony elpusztultak szegények. Pedig mennyire szerették volna a falubeliek udvarukat és kertjeiket szép és nemes gyümölcsöt termő csemetékkel beplántálni! Csak lett volna honnan ! No majd segítünk a bajon, — gondoltam magamban. A legközelebbi őszön nagyobb iskolásfiukból egy kis lelkes csapatot szervezve ásó és kapával felfegyverkezetten indultunk meg a kisded faiskola terület elfoglalására. Azt birtokunkba véve, megkezdtük a irtóháborút taraczk és füzfabokrok ellen, míg végre győztesek lévén, a belső rend csakhamar helyreállt, sőt megkezdhettük a veteményezést is. Néhány év múlva már nemesített alma, körte és csontár alanyok, valamint szép növésű szeder csemeték sorakoztak egymás mellett, külön-külön táblákba osztva. Újság lévén a dolog, akadt szemlélője elég. Bíró uram is benézett arrajártában. Látva a sok szép csemetét, elégedetten bólintott fejével. A szeder csemetékhez érve'azonban meglátszott rajta, hogy valami titkos gondolatot takargat előttem. — Úgy látom, bíró uram, mintha sokallaná itt a szeder csemetéket! — Az igazat megvallva, éppen azon gondolkoztam, hogy ennek még a tizedrészére sem lesz szükség a faluban. — Lássa, én pedig azt hiszem, ha ezeknél még tizszerte több szeder csemeténk volna is, még mindég nem volna elegendő. Mert ha ezek megnövekednek, nemcsak az udvarokba és utczákra fogunk ezekből kiültetni, hanem be fogjuk ültetni a most még kopasz utak mellékét,
