Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 3. szám - Kund Sámuel: Már miért volna mostoha!
70 segélyül. Ismét fogalom-zavarban leledzik Figyelő úr, ki egy kalap alá szorítja a gyámoldát, mely az egyházkerület intézete, az e. e. e. nyugdíjintézettel, mely is egyetemes egyházunk intézete. A két intézetnek gazdája más-más. Mind a mellett tegyünk egy kis összehasonlítást! A papi nyugdíjintézettől majdan kaphat a nyugdijas 40 évi szolgálata után legfelébb 400 frtot; és ezért befizet évenként 28 frtot. A tanítói nyugdíjintézettől majdan kap a nyugdijas 40 évi szolgálata után legalább 525frtot és ezért befizet évenként 6—10.5 frtot. Hol van itt a fényesség, hol az árnyék ? Jobban mondva: hol van itt a nagyobb fényesség, mert fényesség és melegség van mind két oldalon! Semmivel sincs alaposabb tudomása Figyelő urnák arról, hogy mit tett és mit nem tett az egyház a tanítók érdekében. Hogy az állítólag sérelmes nyugdij ügynél kezdjem, felpanaszolja Figyelő űr, hogy az egyház intéző körei nem hatotitak oda, miszerint vagy azon sérelmes miniszteri rendelet, melynél fogva majdnem minden evang. tanító fél nyugdíjra .van utalva, visszavétetett volna, vagy pedig a tanítói fizetések akkép rendeztelek volna, hogy világosan kitűnnék, mi a tanítói, mi a kántori javadalom. — Téves szempontból nézi Figyelő úr e dolgot is: a tanítók érdekének kizárólagos szempontjából, melylyel — úgymond — senki se gondol. Pedig itt nem csupán csak a tanítók érdeke lehet a döntő, hanem figyelembe veendő az egyház érdeke is, a haza érdeke is. Nagyon tanulságosan fejtegeti ezt a vallás és k. okt. m. kir. minisztériumnak 29751/893. sz. alatt kiadott, Figyelő úr által kellő figyelemre nem méltatott mégis sérelmesnek vallott körrendeleté, mely felpanaszolja, hogy a tanítói állomásokkal egybekötött és a nyugdíjba számítható tisztán tanítói javadalmak kiderítése tárgyában 1891/56157 számú körrendelet folytán beérkezett kimutatások adatai a hasonló czélból 1890/B344. sz. alatt kiadott körrendelettel bekivánt adatoktól, valamint az előforduló nyugdijazások alkalmával beterjesztett kimutatásokban foglaltaktól a legtöbb esetben eltérők és nem ritkán oly lényeges mértékben, hogy az adatok hitelessége meg inogván, azoknak felhasználását lehetetlenné teszi és önkéntelenül annak látszatát kelti, mintha a központi hatóság szándékos félrevezetése czéloztatnék oly végből, hogy figyelemmel az 1891. XLIII. t.-cz. ama rendelkezésére, miszerint a végellátás a legutolsó évben élvezett tisztán tanítói javadalom után állapítandó meg, a jogosság ellenére a tanítók javára rendes tanítói javadalmukat meghaladó végellátás biztosíttassák. Különösen szembeszökő volt — panaszolja tovább az idézett körrendelet, — hogy mig az 1891. 43. t.-cz. hatályba lépte élőtt majd nem minden alkalommal a tanítói állomásoknál a javadalom tetemesb része kántorinak nyilváníttatott, addig ezen törvényczikk hatályba lépte után a kántor javadalmáúl sokszor épen semmi, legtöbb esetben pedig csupán a stolaris jövedelmek vétettek. Nagyon nehéz, sőt lehetetlen, odahatni, hogy a törvény becsületes végrehajtását czélzó törvényes rendelet visszavétessék !
