Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 2. szám - Tárcza
54 Jézust el nem bocsátom, Járok mindörökké vele, Krisztus lesz kalauzom, Üdvösségemnek vezére, Azért végig ezt mondom : Jézust el nem bocsátom! Dallam: Jézus én bizodalmám . . . ________ Bráder József. E lső gondolat. — 1899. — Te rád gondoltam, édes magzatom, Ez újévnek hajnalán legelőbb: Unod-e már pihentető helyed’, Az általam sokszor járt temetőt? S a temetőből lelked haza szállt, S így szólt vigan mosolygva én nekem: Ne búsulj, édes bánkódó apám, Nem unom én még nyugovó helyem! Sír fogva tartja bár a testemet, De lelkem itt van mindig veletek. Ha lenyugosztok, vagy felviradtok. Csókjával zárom s nyitom szemetek! És nekem ez édes foglalkozás S az unalomról semmit sem tudok Hogy testemen mi változás esett ? Az meg maradjon nektek csak titok. Tóth István.
