Evangélikus Népiskola, 1899

1899 / 2. szám - Bráder József: A »Hiszekegy« magyarázata

50

szegényes körülmények között született; a kemény jászol vala az ő első fekvőhelye, bölcsője. És ezen szegénységet megtartotta teljes életében.

Nem volt határozott otthona, járt-kelt egyik helységből a másikba ; ételét, italát Istennek nagy természete szolgáltatta, vagy pedig jó emberek látták el avval. A költő is megjegyzi: Krisztus urunk

futott, bujkált, hideg földön az erdőn hált

.............!u De Jézus maga

is szegényesebbnek tartja magát az erdők vadainál és az ég madarainál, midőn ekkép nyilatkozik: Mát. 3— 20. A rókáknak barlangjok

vagyon, az égi madaraknak fészkök, de az ember fiának nincsen, fejét hová hajtsa.

így Jézus élete nem egyéb, mint a szenvedéseknek hosszú, szorosan összefüggő lánczolata. Legnagyobb szenvedése azonban 33-ik évében kezdődik és kettősnek : testinek és lelkinek mondható. Testileg legtöbbet szenvedett Jézus a Gecsemane kertjében, hol az, ki mindenben örömest mennyei atyjának akaratát cselekedte, azt kérte : „Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár én tőlem !“ — és a keresztfán, hol a

Megváltó gonosztevő módjára a legborzasztóbb halált szenvedte. Testi szenvedéséhez járult még az emberiség hálátlansága és szivtelensége okozta lelki szenvedése is, úgy annyira, hogy Istennek szent fia, kinek minden tette, szava és gondolata isteni fenségéről tett tanúságot, e szavakra fakadt: „Én Istenem! én Istenem! miért hagytál el engemet ! ?u Hosszú hat órai nehéz szenvedés után végre bekövetkezett halála, megváltóúl minden szenvedésétől és első hírnökéül annak, hogy Isten kegyesen fogadta szent fia áldozatát, az emberiség meg van váltva bűneitől, ki van engesztelve Istennel. Halálával a bűnnek büntetését, melyet mi érdemeltünk volna, ő szenvedte el, mert a bűnnek zsoldja a halál.

Ezs. 53. 5. Ó megsebesíttetett a mi álnokságinkért, megrontatott a mi bűneinkért: a mi békességünknek veresége vagyon ő rajta és az ő sebeivel gyógyúltunk meg.

Dt. É. k. 68. sz.

Krisztus ártatlan bárány,

Ki mi érttünk megholtál,

Nagy engedelmes voltál A rettenetes kinban,

Bűneinket viselvén minket megváltottál,

Irgalmazz nekünk, oh Jézus, oh Jézus!

Nem kell tehát félnünk a haláltól, mert hiszen, az csak nyereség számunkra, a mennyiben ezen siralomvölgyből átvitetünk az örökkévalóság mennyei örömébe.

Filipp. 1. 21. Mert nékem mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus.

Dt. É. k. 535. s. Saját dallam :

Krisztus te vagy életem, Nyereség halálom,

Tőled el nem vétetem ; A halál csak álom.