Evangélikus Népiskola, 1899

1899 / 2. szám - Bráder József: A »Hiszekegy« magyarázata

48

kötötték le, vagy ha kiszabadíthatta, maga-magát ütötte, karmolta vele, tehát először is saját teste és az idegen testek között nem tett különbséget, másodszor pedig még a saját testének a részeit sem különböztette meg egymástól. Nem volt meg a képzet, mert a távolságról nem tudott semmit, mert ha tudott volna, nem ütötte volna több kisérlet után is a saját arczát. Azt, hogy tagjaival még kevéssé tudott bánni s a mozgásra a megfelelő erőt nem volt képes kifejteni, szintén láthatjuk ez esetből. A kezek mozgatásában sem lehetett észrevenni semmi szándékosságot, ha talán csak azt nem tekintjük annak, a midőn hogy éhségét csillapítsa: ujját szájába tette, a mely azonban inkább a mechanikus ingernek a képzettársítással való kapcsolatából, mint tulajdon- képeni előre meggondolt szándékból történt. Az első mozgások mechanikusak s a physikai ingerek alapján keletkeznek; ezekből megalkotja a lélek a testrészek mozgásának a képzetét; aztán jönnek a vágyak, a melyek a képzettársítás segélyével akarati, önkéntes mozgásokat hoznak létre; a tapasztalás megtanít a mozgások különböző nemeire, valamint arra is: mennyi erőt kell egyik-másik testrész mozgatására kifejteni. Csak akkor tudunk bármely testrészt önkéntesen s hozzá alkalmasan mozgatni.

(Folyt, következik.)

A »Hiszekegy« magyarázata.

Dr. Luther Márton kis kátéja alapján.

A második hitágazat.

(Folyt, és vége.)

Krisztusnak, mint Isten és emberek közötti közbenjárónak hár más hivatala van; prófétai, főpapi és királyi hivatala. Az ó-szövetségben a próféták, főpapok és királyok szentelt olajjal kenettek meg, miért is Isten felkentjeinek neveztettek. Krisztus nem olajjal, hanem a Szentlélekkel avattatott fel nagy hivatására; ő tehát tökéletes próféta, tökéletes főpap és tökéletes király,

Ap. csel. 10. 38. Miképen a názárethbeli Jézust az Isten megkente a Szentlélekkel és hatalommal, ki széjjel járt, jól tevén és mindeneket kik ördög hatalma alatt voltak meggyógyítván: mert Isten vala ő vele.

1. Krisztus a tökéletes próféta. Az ó-szövetségi próféta tiszte az volt, hogy hirdetvén a szt. igét, kinyilatkoztassa a népnek Isten akaratát és különösen azon határozatait, melyeket Izrael népének jövendőjére nézve elvégzett volt. — Krisztus prófétai hivatala abban áll, hogy meghozta nekünk az örömhírt, vagyis az evangéliumot, mely- szerint úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy minden, ki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen. Tanításának fény- és középpontja saját személye, Azért mondja Jézus;