Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 2. szám - A gyermek-psychologia köréből. Tidemann Detre megfigyelése a gyermek szellemi képességeinek fejlődéséről
46 Ebben már, az én nézetem szerint, valami részét láthatjuk a tanulásnak s a szándéknak. A gyermek már tapasztalásból tudta, hogy ha valamit a szájába tesznek, éhsége csillapodik. Ez a két képzet már társulás egymással. Azt a récsecskéjét is megkülönböztette már testének, hol az éhséget és szomjúságot legjobban érzi és igyekezett is kezét e felé vinni, de mível az arczról még nem volt világos képzete, s karjai a mozgásban gyakorlatlanok voltak, kezei még a tulajdonképeni helyet nem tudták megtalálni. Szándékosan megfogni persze még semmit se tudott; a fogás ösztönszerű mechanismusnál fogva történt, a melynél fogva az újjak, miként nehány érzékenyebb növénynél a levelek vagy virágok mindannyiszor összehuzódnak, valahányszor valami idegen test belülről érinti őket. A csiklandozás érzete mégnem volt meg: lábait ugyan mindannyiszor visszahúzta, valahányszor talpát gyengédeden érintették, de a nevetésnek semminemű jelét nem lehetett rajta észrevenni. Szemein vagy száján sem lehetett semmit észrevenni, a mi a fájdalomnak vagy az élvezetnek valami különös módját jelentette volna. A benyomásokat tehát még nem különböztette meg; minden benyomást a vonzás és taszítás általános jellegével a nélkül érezett, hogy a kellemest vagy kellemetlent valami módon megkülönböztette volna. Még az Ízlelési érzetek különböző nemei között sem tudott különbséget tenni, pedig az ezek körében való tájékozódás a legkorábban szokott fellépni, annál kevésbbé igazodott el a szaglási benyomások között. Erről eléggé meggyőződtem augusztus 23-án. E napon ugyanis gyengélkedése miatt éppen nem kellemes s mellette erős szagú orvosságot rendeltek neki; bevette ép úgy, mintha a legközönségesebb étele lett volna s az elégedetlenségnek legcsekélyebb jelét se mutatta. Világos tehát, hogy még a legegyszerűbb s így legkönnyebben megkülönböztethető érzeteink is gyakorlást és összehasonlítást kivánnak, mielőtt megkülönböz- tethetnénk s határozottan különválaszthatnánk. Augusztus 28-án mutatkozott legelőször az arczon a mosolygás első jele; mivel azonban a mosolygásra semmi különösebb ok nem volt, valószínű, hogy a mosolygás egész önkéntelenül, a kellemes érzelem tudata nélkül s csupán azért következett be, mert a mechanis- mus úgy akarta. A gyermekek gyakran mosolyognak alvás közben is, a midőn már félig-meddig alusznak, a midőn tehát sem gondolatuk, sem érzelmük nincsen. Alvás közben a csecsemők egyéb mozgásokat is tesznek, sőt nem ritkán valamit mondanak is, éppen úgy, mintha álmodnának; pedig a legnagyobb valószínűség szerint e mozgásokat nem az álom, hanem valami testi inger okozza. En legalább semmit nem tapasztaltam, a miről arra tudnék biztosan következtetni, hogy már e korban az egyes tárgyak képe akkor is jelen lenne a lélekben, a midőn e tárgyak nem esnek a gyermek érzékei alá; sőt még maga az érzéki képzettársítás is csak később mutatkozik. Az anyák és a dajkák azt az alvás alkalmával jelentkező mosolygást, mozgást, hangot
