Evangélikus Népiskola, 1899

1899 / 2. szám - A gyermek-psychologia köréből. Tidemann Detre megfigyelése a gyermek szellemi képességeinek fejlődéséről

44

azok, a kiknek birtokában vannak, nem tudják s nem ismerik ennek fontosságát s ezért nem is tartják érdemesnek arra, hogy velők a nyilvánosság elé lépjenek.

Az a gyermek, a kiről a következőkben szó leend, 1781. augusztus 23-án született. Ezt azért említem fel, mert a fejlődésben való haladásnál igen nagy fontossága van a gyermek korának, s éppen a gyermek kora az, mire eddig a legkevesebb súlyt fektették. Az itt felemlített megfigyelések nem tartanak ugyan igényt arra, miszerint általános szabályoknak tekinttessenek, hiszen tudjuk, hogy valamint a felnőttek, úgy a gyermekek közül is az egyik gyorsabban halad előre, de az az egy előnye ennek az egy megfigyelésnek is megvan, hogy a lehető haladások közül egy gyei megismertet s azt, a mi eddig teljesen határozatlan volt, annyira a mennyire meghatározza. Ha majd a fejlődésről több megfigyelésünk lesz, ezeknek összehasonlítása alapján a normális fejlődés idejére egy közép számot állapíthatunk meg.

Ismeretes dolog, hogy a gyermekek születés után azonnal s később is, mihelyt felébrednek, szemeiket a világosság felé fordítják. Bizonyítéka ez annak a ténynek, hogy a világosság már magában is kellemes benyomást gyakorol az emberre. A felnőttek ugyan nem érezik e kellemes benyomást, mert a szokás és az élénkebb benyomások észrevétlenné teszik, de azért mégis észrevehetik, ha arra a hatásra figyelnek, a melyet a beborult ég sötét felhőjére eső napsugár megpillantása a lélekre gyakorol. — A második napon, a midőn a dajka újját a fiú szájába tette, ez elkezdte ezt szopni, de ez a szopás nem volt tartós, hanem szaggatott, czuppogatós. A mint azonban valami édességet takartak be egy ruhácskába s ezt tették a gyermek szájába, a szopás tartóssá vált. Úgy tetszik nekem e bizonyíték után, hogy a szopás nem velünk 1 született, hanem tanult dolog. Az ajakaknak első mozgása, mi a czuppogatást okozza, a száj mechanikus mozgatása, előidézésében közreműködik az éhség és szomjúság érzelme, párosulva a mirigyeknek valamely idegen test által előidézett izgatásával ; ez még nem a szopás. Mihelyt azonban érezi a csecsemő, hogy a nyelvnek ezzel a mozgatásával olyan érzethez jut, mely előbbi kellemetlen érzelmét enyhíti, a mozgást erősebbé, tartósabbá teszi s az eredeti czuppogás átváltozik tulajdonképeni szopássá, a mennyiben a szervek azt az állást foglalják el, a melyet a szopás megkíván. E nézet bizonyítására álljanak itt a következők : Ha a gyermekek éhségét és szomjúságát az előtt lecsillapítjuk valamely itallal, mielőtt tényleg szoptak volna, akkor már nem akarnak szopni s nehéz lesz őket arra rászoktatni, hogy az emlőt szopják s kétségkívül azért, mert az ajakat és a nyelvet nem tudják használni s mivel éhségüket más úton s módon is csillapíthatják, szerveiket nem is akarják a szopáshoz alkalmazni.

A szemek már minden irányban mozognak, de nem révedezőleg, hanem néz, mintha tárgyakat keresnének s a mozgó tárgyakon legelőször megakadnak. Mindaz, a mi mozog, éppen azért, mert a változások